János Imre emblematikus alakja a rendszerváltozás utáni vállalkozó nemzedéknek. Szakmunkásból lett vállalatvezető, majd -- a rendszerváltás követően – vállalkozó. Igazi selfmade man, aki szívesen osztja meg tapasztalatait a fiatalabb nemzedékkel, a diákokkal. A tehetségmentés és a tehetséggondozás közel áll hozzá. Ebből adódóan több hajdúböszörményi intézményt is támogat. A kereskedelmi és iparkamara egyik helyi vezetőjeként a szakképzés támogatása kiemelten fontos számára, ám tevékenységét ennél sokkal szélesebb körben fejti ki. Segíti az idegen nyelvek tanulását, az iskola képzőművészeti alkotótáborát. A tulajdonában lévő Petőfi Házban – a város volt színházépületében – rendszeresen helyet biztosít az iskolai és járási tehetségnapok számára. Kiemelkedően tehetséges diákok egyéni programjainak megvalósítását kezességvállalással is támogatja.
„Az általunk nyújtott tehetségtámogatás része annak a szellemiségnek, szemléletmódnak, melyet cégünk általános alapelvként képvisel. Felfogásunk szerint akinek - akár cégként, akár magánemberként - a lehetősége megadatott ahhoz, hogy másokat, esetleg nemes célokat támogathasson, annak ez nemcsak feladata, hanem kötelessége is. A támogató tevékenységen belül természetesen kell és fontos valamiféle ún. fontossági sorrend felállítása. Ebből a meggondolásból kiindulva számunkra egyértelmű volt az a következtetés, hogy - a szűkebb és tágabb környezetünk jövőjét alapvetően befolyásoló - tehetségtámogató programot (is) segítsük.” – fogalmazott a díj odaítélésekor Jánosi Imre.
„Fontos hozadéka az együttműködésünknek, hogy a vállalkozók körében az ő segítségével népszerűsítettük alapítványunkat. Ennek köszönhetően nőttek az alapítvány bevételei, ami lehetővé tette, hogy több pályázatot tudjunk biztonsággal megvalósítani. Megtanított minket arra, hogy jól kitalált és jól elmagyarázott, hasznos célra mindig találunk bevonható forrást.” – mutat rá a vállalkozóval való kapcsolatnak az adományozáson túlmutató jelentőségére Tóth Júlia, a jelölő Tehetségpont kapcsolattartója, majd hozzáteszi: „Megértettük azt is, hogy nem mindig a pénz a legfontosabb, sokszor a kapcsolatok, a jó szándék és a tettrekészség többet nyom a latba.”
