Tisztelettel köszöntöm mindannyiunk nevében Szendrő Péter Professzor Urat jubileumi születésnapja alkalmából. Nem mondom meg, hogy hányadik ez a születésnap, próbálkozzanak megsaccolni ezt a jelenlevők, de biztos vagyok benne, hogy nem találják el, hiszen jóval fiatalabbnak látszik, mint ami a születési anyakönyvi kivonatából kikövetkeztethető.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy több évtizede ismerem Professzor Úr munkásságát a tehetségek felkutatása, gondozása és fejlesztése terén, így döntően személyes tapasztalataim alapján tudok felidézni néhány meghatározó momentumot ebből a hosszú és sikeres időszakból. Több mint ötven éve kezdte szervezni az Országos Tudományos Diákköri Konferenciát, s kezdetektől fogva döntően az ő nevéhez kötődik ennek a felsőoktatási tehetséggondozási szervezeti formának a továbbfejlesztése is. Bizton állíthatjuk, hogy az OTDK nemcsak a tehetségek felderítése és hatékony fejlesztése terén ért el sikereket, de jelentős mértékben hozzájárult a hazai kutatások színvonalának fejlődéséhez is, s ma pedig a lendületben levő magyarországi innovációnak is egyik motorja ez a mozgalom. Már ezen keretekben – egyetemi hallgatói és oktatói mivoltomban - is volt személyes munkakapcsolatunk Szendrő Professzor Úrral, de még szorosabb együttműködés alakult ki köztünk, amikor 2006-ban Csermely Péter vezetésével megalakult a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége, valamint a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács. Vezető szerepet vállalt mindkettő munkájában, s kreatív ötleteivel, polihisztori tudásával, a heves vitákat is nyugvó pontra juttató bölcsességével jelentős mértékben hozzájárult a Nemzeti Tehetség Program elfogadása (2008) utáni években teljesített Magyar Géniusz Program és a Tehetséghidak, valamint a most futó Tehetségek Magyarországa uniós támogatású tehetségprogramok sikeres tervezéséhez és megvalósításához. Ily módon neve nemcsak az OTDK-val fonódik teljesen egybe, de az utóbbi közel másfél évtizedben végzett tehetségsegítő munkásságával minden korosztály tehetséges fiataljainak felkutatásához és fejlesztéséhez is jelentősen hozzájárult. E keretek között is köszönjük áldozatos, sikeres és sokirányú tevékenységét, s tisztelettel nyújtom át ennek a munkának sokadik elismeréseként a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács „Tehetségek Szolgálatáért életműdíját”.
Gratulálva ezen újabb kitüntetéshez, nemcsak az itt megjelentek, de az egész magyar tehetségsegítő társadalom nevében köszönjük mindazt, amivel hozzájárult Professzor Úr az elmúlt évtizedek tehetséggondozásának dinamikus fejlődéséhez, az ő személyes közreműködése nélkül minden bizonnyal kevesebb sikert értünk volna el ezen a fontos területen! Kívánjuk egyben azt is, hogy sokáig maradjon meg dinamikus lendülete, s emberségével, hatalmas szakmai tudásával segítse még sok éven át a magyar nemzet tehetségeinek felkutatását és hatékony fejlesztését! Isten éltesse sokáig Professzor Urat!
