A tehetséggondozó pedagógusoknak értékteremtő, jövőformáló munkájukhoz többlet időt kell kapniuk - jelentette ki Csermely Péter, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnöke a Géniusz Országos Tehetségnapon.
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!
Az ország és a határon túli magyarság nagyra becsült tehetséggondozóinak és tehetségeinek itt megjelent képviselői!
Kedves Szülők! Kedves Barátaim!
Nagyon felemelő érzés szétnézni a teremben. Soha ennyi tehetséggondozó nem gyűlt még össze, hogy tanuljon egymástól, és megérezze a közösséghez tartozás erejét. Köszönjük Elnök Úrnak, köszönjük minden meghívott vendégünknek, hogy velünk van a Tehetség Napján, ezen az ünnepen.
A Nemzeti Tehetségsegítő Tanács majdnem pontosan négy éve, 2006. március 28-án alakult meg azért, hogy összefogja a hazai és a határon túli tehetséggondozás munkáját, és képviselje érdekeit az Országgyűlés és a kormány előtt. Az elmúlt négy év alatt a Tanács tagszervezeteinek a száma az alapító 14-ről a duplájára nőtt. Ennél sokkal fontosabb azonban, hogy a Tanács partneri kapcsolatban áll csaknem ezer, a tehetségek segítésében kitűnt oktatási intézménnyel és civil szervezettel. Születőfélben van a tehetséggondozók hálózata. Felhívásunkra eddig 210 Tehetségpont alakult meg. Örömmel köszöntöm képviselőiket a mai konferencián! A tehetséggondozók hálózatképzésének elősegítésére dolgoztuk ki a Magyar Géniusz Programot. A program egyik legfontosabb célkitűzése, hogy segítsen azoknak, akik a tehetséggondozással eddig foglalkoztak. Szakmai ismeretekkel, kapcsolatokkal, az együttműködés erejével. Ahhoz hogy jóval kevesebb tehetség vesszen el, sokkal több tehetséggondozó is kell. A többnek azonban jónak is kell lennie. Ezért szervezzük meg az ősztől a képzéseinket. Mindennek részleteiről a jelenlévők többsége sokat hallott már a délelőtt folyamán. Ma már sokkal többet tudunk egymásról, mint négy évvel ezelőtt. Elmondhatjuk, hogy a magyar tehetséggondozás új pályára állt.
Az elmúlt négy évben nagyon jó együttműködést sikerült kialakítani a kormánnyal és az Oktatási és Kulturális Minisztériummal. Ezért miniszterelnöknek, miniszternek és még sok mindenkinek jár köszönet. Név szerint hadd emeljek ki két olyan embert, aki a háttérben dolgozik. Brassói Sándor és Némethné Pallay Szilvia munkája sokszor nem látványos – de a tehetség fejlesztése szempontjából annál fontosabb. Köszönet mindenért. Nagy öröm a számomra az, hogy a tehetség fejlesztésének fontosságában sokoldalú egyetértés mutatkozik. A Nemzeti Tehetség Programot az Országgyűlés összesen 7 ellenszavazattal fogadta el 2008 végén. A program, amely Kormos Dénes áldozatos munkája nélkül nem született volna meg, 20 éves távlatban mondja ki, hogy a tehetségek segítése a magyar politika kiemelt célja. Erről és a program anyagi hátterét biztosító Nemzeti Tehetség Alapról Sarka Ferenc barátom fog tájékoztatást adni néhány perc múlva.
Miben különleges a magyar tehetséggondozás? A magyar tehetséggondozás ereje a hagyományokban és a sokszínűségben rejlik. Az eötvösi, a klebelsbergi tehetségprogramok, a Fasori Gimnázium mind-mind olyan örökséget hagyott ránk, amit folytatni kell. A sorokban köszönthetjük Erdély, a Felvidék, Kárpátalja és a Vajdaság tehetséggondozó hagyományainak legjobb őrzőit is. Ez a hagyomány ma is gazdagodik. Ahogyan járom az országot, egyik csodát látom a másik után. Ezek nemcsak a kivételes tehetségek csodái. A szeretet és az értékek felismerésének csodái is. Ennek egyetlen példájaként: amekkora szeretettel a nemrég eltávozott Kokas Klára ránézett egy csecsemőre, akinek megmutatta a zenei tehetség gyönyörűségét – azt nem lehet elfelejteni soha. A magyar tehetséggondozás másik erőssége az a hálózatképzés, amelyet a mai alkalom is segít. Legyünk minderre büszkék. Amit mi itt a teremben képviselünk, az olyan egyedi érték, amely példa lehet mind az Európai Únión belül, mind pedig világszerte.
Ezen a héten 201 nyertes tehetségsegítő közösség az EU strukturális alapok összesen 2,4 milliárd forintnyi támogatási összegének örülhetett. A támogatást nyert tehetséggondozók között megtalálhatók óvodák, iskolák, civil szervezetek és egyházi fenntartású intézmények egyaránt. A beadott pályázatok igen magas színvonalúak voltak: kétharmaduk, háromnegyedük vált támogatottá. Köszönjük az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek és a pályázattal foglalkozó szervezeteiknek, hogy a pályázat szakmai színvonalát és sikerét látva milliárdos összegben vontak be pótlólagos forrásokat. 2,4 milliárd forint óriási pénz. Az ország jelenlegi gazdasági helyzetében a többiek részéről ez a támogatás különösen nagy áldozat. A sok évtizedes hagyományokat ismerve, a pályázatok szakmai színvonalát látva, nincs egy szemernyi kétely bennem, hogy ezek a támogatási összegek jó helyre mennek, és méltó célt szolgálnak. Mégis. Hadd kérjem azt minden nyertes pályázótól, hogy fordítson különleges gondot arra, hogy a tehetséggondozásra költött minden forint – takarékosan és okosan elköltött forint legyen. Kérek még valamit. Sokszorozzuk meg ezeket a forintokat! Minden nyertes pályázó érezze kötelességének azt, hogy ne csak a saját kiváló programját fejlessze, hanem tanítsa, segítse a többi tehetséggondozó közösséget is. Azokat, akinek most támogatás nem jutott, és azokat is, akik még nagyon messze vannak attól, hogy akár egy pályázatot megírjanak. Sose feledjük azt, hogy a tehetséggondozók közössége nem másikat ellenségnek tartva verseng, hanem önfeláldozóan segít. Nem titkolódzik, hanem oktat. Nem saját birodalmat épít, hanem közös jövőt. Mutassunk mindebben példát az országnak, amelynek ugyanígy kellene dolgoznia!
Meggyőződésünk, hogy mindenki tehetséges lehet. Ebből következően a tehetségsegítés nemzeti programja nemcsak a tudományos zsenikről, az új Bolyaiakról szól. Ez a program kedves barátom, Rólad is szól. Rólad, aki ma még egy cigánytelepen mutatod a tánc szépségét a többieknek. Te éppen olyan tehetség lehetsz, mint Bolyai, te éppen olyan tehetséggondozó vagy, mint én. A tehetségsegítés nemzeti programja a Te önbecsülésedről, a Te méltóságodról is szól.
Mi, a teremben ülők, a napi munkánkkal tehetségbarát társadalmat szeretnénk és építünk. E helyett azonban egy értékeiben megzavarodott, és kapcsolatait elvesztett társadalomban élünk. Valami azonban megváltozott. Sok barátomnak (és azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy olvassák a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács honlapjáról, a tehetsegpont.hu lapról elérhető blogomat) elmondtam már azt a tapasztalatomat, hogy az elmúlt 1-2 évben növekedésnek indult az értékformálók közössége az országban. Egyre többen ismerik fel, hogy a bizalomnélküli, rövidtávú, önző magatartás nem teremt értéket, nem ad örömöt. Egyre többen keresnek és találnak értékőrző társakat. A tehetséggondozó is ilyen. A tehetséges fiatalnak bizalmat ad. Emberöltőben gondolkodik. Önzetlen, mert tudja, hogy azt a szeretetet és azt a gondoskodást, amelyet ma átad, lehet hogy csak évtizedek múltán – de visszakapja. Önök, akik itt ülnek a teremben értékcentrumok. A magányos tehetséggondozó azonban erőtlen. Ezért is fontos, hogy a teremben ülők ismerjék meg egymást. Használják fel erre a konferencia lehetőségeit! Azokkal kezdjenek el beszélni, akiket még soha nem láttak. Keressék az új tapasztalatot. Ne feledjék: a kincs a legtöbbször nem Önök előtt, hanem Önök mellett vagy éppen Önök mögött ül.
Végezetül köszönetet szeretnék mondani Önöknek. Köszönetet az eddigi áldozatos munkájukért. Nem hitegethetem azzal Önöket, hogy ez a munka kevesebb lesz az előttünk álló évben. Pontosan fordítva van. Több lett a feladat, több erőfeszítés kell – átmenetileg. Ha sikerül idén olyan kollégákat találni, akik segítenek ebben, akkor a következő év már könnyebb lesz. Kérem tehát, hogy ha hazamennek, azzal a szemmel nézzenek szét az iskolájukban, a közösségükben, amely nemcsak a tehetség különlegességét, hanem a lehetséges tehetséggondozó társak alkotó szeretetét is keresi. Mutassák meg a kollégáknak, hogy a tehetség kibontása olyan folyamat, amely nemcsak minket, magunkat fejleszt, hanem évtizedek múltán is örömöt ad. Vonják be őket a munkájukba. A Magyar Géniusz Program azért indult, hogy ezeknek az új tehetségtársaknak is segítséget adjon. Tartjuk a szavunkat, és segítünk, ahol tudunk. Javaslatokkal bombázzuk a kormányzatot azért, hogy a tehetséggondozó pedagógusok kapjanak e munkájukhoz többlet időt. Az új tehetséggondozók megtalálása azonban elsősorban az Önök feladata.
Kedves Barátaim!
Rendkívül izgalmas évszázad előtt állunk. Soha nem látott kihívások várnak a Föld lakóira. Meg kell tanulnunk új módon válaszolni, meg kell tanulnunk új módon élni. Ez a tehetségek alkotó ereje nélkül nem lehetséges. A tehetséggondozó munkánk tehát nemcsak azért fontos, mert értéket teremt, nemcsak azért fontos, mert kibontakozást ad egyéni és nemzeti méretekben egyaránt, hanem azért is, mert e nélkül a Föld egy jóval kevésbé biztonságos hely lenne. Ebben a jövőformáló, nemes munkában kívánok Önöknek nagyon sok örömöt és nagyon sok sikert!
(Elhangzott a Géniusz Országos Tehetségnapon 2010. március 27-én a Millenárison)
2010. március 29.
