Fruzsina Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene c. művére készítette el esszéjét.
„A múltról való írás egy módja annak, hogy újra éljük, egy módja, hogy újra kihajtogatva lássuk. Papírdarabokra helyezzük az emlékeket, hogy tudjuk, mindig is létezni fognak.” Nathan Filer szavaival kezdeném bemutatkozásom, hiszem véleményem szerint, ebben a pár sorban, minden benne van. Leírni valamit, nem nehéz. Az olvasó figyelmét megragadni – ez már annál inkább. Sosem írtam, egyetlen érzelmemet sem osztottam meg másokkal, mindig másba próbáltam temetni magam, menekülni. Bár – mindig is jól értettem a szavakhoz, bő 20 év kellett ahhoz, hogy megtaláljam a papírt, és tollat, leírjam a leírhatatlant, gondolataim minden kis zugát papírra vésni. Így született meg hát ez a kis történet, és nagyon remélem ezek után még többnél több iromány fog papírra vetődni.
