A fiatal formatervező Bachelor diplomáját már megszerezte a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, jelenleg a mesterképzésben vesz részt. „Mindig is többet szerettem volna, mint esztétikus tárgyakat tervezni. Az a célom, hogy ösztönös érzéseket fogalmazzak meg a munkáimban, a szív és a lélek egységét sugallva. Új kategóriákat alkotni, átadni a tárgyhoz kötődő rituálék élményét az embereknek a koncepció, a forma és a funkció egységében – erre törekszem” – mondja.
Mivel szülei hamar észrevették, hogy a rajzolás mellett az anyagok, azok viselkedése, egymásra hatása is igencsak érdekli, a Barcsay Gyermekképzőművészeti Alapítvány és Iskolába íratták. „Itt kaptam meg a szakmai és szellemi alapokat a fejlődéshez. Nyaranta három-négy hetet töltöttünk olyan képzőművészeti táborokban, ahol aprólékosan megismerhettük a helyi kultúrát a zenei világtól a gasztronómiai sajátosságokig” – meséli. A képző- és iparművészeti szakközép után, ahol szobrásznak tanult, bekerült a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre. Az első két év kemény szakmai-lelki kiképzésnek bizonyult. Az estig tartó órák után otthon még neki kellett ülnie a házi feladatok elkészítésének, gyakran éjszakába nyúlóan. De megérte.
„Szabad, kreatív és inspiratív közegbe kerültem. Ott találtam meg a saját stílusomat” – mondja. Egyik tanára tette kötelező iskolai projektté azt a japán pályázatot, amelyre megtervezte a Nissyoku lámpát – és nyert is vele. Jelenleg annak a cégnek az alapjait igyekszik lerakni, amely a többi között Paprikum nevű, a Magyar Formatervezési Díj pályázaton tavaly különdíjat nyert paprikaőrlőjét és szóróját menedzselné. „Most kell megalapoznom a karrieremet, amihez sok energiára és tőkére van szükségem. Szeretném átlátni az üzleti életet, de ennek mindennapi nyűgét nem akarom magamra venni” – mondja. Ezért is jelentkezett a La femme 50 fiatal tehetség pályázatára: egy olyan marketing guru segítségére vágyik, akitől megtanulhatja, hogy kell kialakítani az értékesítési és kommunikációs stratégiákat az általa tervezett termékekhez.
Nem hisz a sorsban és a jogvédelemben sem, nem hajlandó arra fecsérelni az idejét, energiáját, hogy mások ártó szándékait próbálja meg kivédeni. „Az életképes megoldások mindig utat törnek maguknak, kár aggódni a hogyanok miatt” – állítja. Nagyon szereti Magyarországot, és itt képzeli el az életét, de szívesen megismerne más kultúrákat – különösen a dél-amerikai indiánok mindennapjai és Afrika vonzza. Egy nagy álma pedig már megvalósult: azt csinálja, amit szeret és élvez.
