Szeptember 14-én a Millenárison a szervezők várakozásait felülmúlva a legkülönbözőbb korosztályokból több mint ezren vettek részt a Tehetséghidak Program segítségével megvalósult Tehetséglabirintus című rendezvényen. A mostoha időjárás ellenére egész családok kerekedtek fel azért – és nagy örömünkre korántsem csak Budapestről –, hogy a kisebbek játékos formában tanuljanak, szórakozzanak, ismerkedjenek. Gyorsan hozzáteszem, hogy az idősebbek sem tudtak ellenállni a kísértésnek: láttam kémiai kísérleteket csillogó szemmel figyelő felnőtteket a Kutató Diákok standján, szenvedélyes játékosokat a táblajátékok asztalsora mögött, de a délutáni fergeteges táncbemutató után se kellett noszogatni a nagyobbakat, hogy vegyenek részt a színpadon rögtönzött táncházban.
A Tehetséglabirintus valóban útvesztőszerűen épült fel, de az ide belépő rögtön rájött, hogy itt tényleg érdemes elveszni: a B pavilon földszintjén és emeletén számos helyszín csalogatta az érdeklődőket, akik minden esetben interaktív ízelítőt kaptak abból, mi zajlott azokban a nyári táborokban, melyek a Tehetséghidak Program támogatásával valósultak meg. A színpadon délelőtt az akkreditált Tehetségpontok képviselői vehették át okleveleiket, továbbá a tehetséggondozással kapcsolatos rövid előadásokat hallgathattak. Bagdy Emőke professzor Fény és árnyék: A tehetségerők felszabadítása címmel tartott tanulságos prezentációt, melynek során dióhéjban összefoglalta az ötven fővárosi és ötven debreceni, 15-16 év körüli diáknak tartott személyiségfejlesztő műhelyben szerzett tapasztalatait. „A fiatalok sorsáról van szó”, hangzott el az egyik tételmondat, és valóban: az eredmények egyértelműen igazolják, hogy lehet és kell segíteni a fiatalokat abban, hogy a bennük rejlő tehetséget kibontakoztathassák. Miközben a Tehetséglabirintusban a táblajátékos asztaloknál zajlottak a mérkőzések, a színpadon Kovácsné dr. Nagy Emese, a hejőkeresztúri általános iskola igazgatója beszélt a stratégiai játékok iskolai alkalmazásában rejlő lehetőségekről.
Persze mindjárt ott az első nehéz kérdés: ki miben tehetséges? A Millenárison debütáló
Érdeklődés térképe elnevezésű program ebben segít a fiataloknak (és tanúsíthatom: nem kizárólag nekik). Gyarmathy Éva, az MTA TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének főmunkatársa irányította a fejlesztést: egyszerű kijelentéseket négyfokú skálán kell elhelyeznünk a szerint, az adott mondat mennyire jellemző vagy nem jellemző ránk, ezt követően a rendszer választásaink nyomán egy diagramot készít és egy szöveges értékelést fogalmaz meg, ami megmutatja, miben vagyunk jók, meg persze azt, hogy milyen kompetenciaterületeken vannak még fejlesztésre szoruló képességeink.
Aki hitt az Érdeklődés térképének, a Tehetséglabirintus barátságos útvesztőjében tesztelhette többek között logikai-matematikai, testi-mozgásos vagy éppen önreflexív kompetenciáit. A bejárat közelében a Drámajáték műhely üzemelt: a folyosón faágakból és krepp papírból csinos kis nyulakat gyárthatott bárki, bent a teremben pedig kisebb-nagyobb csoportok játszottak fantáziafejlesztő, önismereti és szituatív játékokat, miközben a nyári somogydöröcskei táborban készült, jó hangulatú felvételekből is pörgött egy válogatás. A fantázia működtette a Gondolattérkép műhelyt is, ahol kiderült, mi fán terem az almatérkép. A gondolattérkép/mind map valójában egy bizonyítottan hatékony, asszociációkra épülő tanulási módszer. Ha például középre tesszük az almát, akkor Ádámtól és Évától Hófehérkéig, az országalmától a hasonló nevű együttesig, az iPhone-tól az almaléig és jóval tovább terjednek az asszociációk. Egy történelmi esemény vagy irodalmi mű esetében ugyanilyen jól működik a módszer, ráadásul a tanulás egy pillanat alatt játékká válik.
A játékot nagyon komolyan kell venni: ezt tanulhatták a Sakk műhelyben az érdeklődők Szabolcsi János és Pálkövi József nemzetközi mesterektől, továbbá zavarba ejtően ifjú segítőiktől. Szimultán meccsek, interaktív edzés, sakkoktatás – csak néhány pont a gazdag menüből. Aki a sakkozóknál megfordult, bizonyára nem hagyta ki semmi pénzért a szomszédos Gondolkodásfejlesztő táblajátékos műhelyt sem, ahol a tucatnyi játékasztal egész álló nap foglalt volt. A kívülállók számára titokzatos szavak értelmet és jelentést nyertek, ha az ember leült egy táblához: a blokus, a seth, a tamba, a quarto és társai újabb híveket szereztek ezen a napon.
Aki eddig gyanakodva tekintett a kémia- és fizikaszertárak környékén szívesen időző diákokra, a Kutató Diákok standján eltöltött percek után levetkőzte előítéleteit. A hangvetőként újrahasznosított konzervdobozt, az egy tál vízben hangvillával kavart vihart, az éghetetlen ötszázforintost és még sok mást láttunk itt: a csodálatosan hétköznapi tárgyak eddig titkos arcukat mutatták meg. Ahogy a SzoBám Báb műhelyben is néhány perc alatt született egy egyszerű filcdarabból cica vagy oroszlán, a legfiatalabbak órákon át lelkesen vágtak, ragasztottak, hajtogattak. Osztatlan sikert aratott az Építs saját várost! elnevezésű műhely is, ahol Beleznay Éva volt budapesti főépítész és segítői négy csoportban alapoztak meg egy olyan elképzelt metropoliszt, ahol gumimacik masíroznak a tésztahídon, gombostűk jelölik ki a kerti ösvényeket, egy egyszerű kartondobozból pedig teniszpálya is lehet. Az emeleti Személyiségfejlesztő műhelyben látszólag egymástól távol eső feladatok is helyet kaptak kreatív írástól egy különleges fa- és textilszobor elkészítéséig, valójában azonban ezek mind a bennünk rejlő tehetséget kibontakozni segítő tevékenységek. Ahogy a színpad melletti kamarakiállítás művei, melyek Czakó Zsolt grafikusművész és Somogyi Krisztina irányításával a Tehetséghidak Program arculattervező műhelyében készültek.
Délután a színpadra volt érdemes figyelni: a nyári Tánc-tér tábort vezető Demarcsek Zsuzsa és többek között Nyíregyházáról, Budapestről, Szolnokról érkezett ifjú táncosai megmutatták, hogy a tánc, a mozgás az emberiség közös nyelve. Hogy mi, magyarok tehetségesek vagyunk, eddig is tudtuk, de a téma köré szervezett kvízjáték újra meggyőzött erről. Majd a tételt szemléltették a könnyűzenei táborban fellépett csapatok: a gazdag napot alternatív punk, kemény rock, alternatív pop-rock zárta. Aminek a végére még a nap is előbújt az esőfelhők mögül.
