Menü megnyitása

Hűha-tehetségeknek – alkotónapokat!

2014. január 15.

Az átütő tehetségek számára dolgozta ki az alkotónapok módszerét munkatársaival Gyarmathy Éva pszichológus. Az alkotónapok lényegéről kérdeztük a Tehetséghidak szakértőjét.

Műhely-modell, avagy januári alkotónapok a Tehetség Műhely szervezésében
2014. január. 9.
Délelőtt: Látogatás a Hangszerkészítő műhelybe
Délután: Látogatás és foglalkozás a Szépművészeti Múzeum
 
2014. január. 16.
Délelőtt: Festészet és történelem
Délután: Táblajátékok. Zsonglőrködés
 
2014. január 23.
Délelőtt: Pénteki nap előkészítése:Természettudományi Múzeum. Jóga.
Délután: Kutya asszisztált foglalkozás
 
2014. január. 30.
Délelőtt: Föld alatti élet (látogatás a barlangokban)
Délután: Alkotások készítése

Mit jelent az alkotónap?
Sokan azt gondolják, hogy az alkotónap széles körben, általánosan alkalmazható módszer, ezzel szemben pedig valójában a kiemelkedően és átütően tehetséges, 4-9 év közötti gyerekeknek való. Azoknak,  akik annyival magasabb intelligenciával rendelkeznek, mint a társaik, hogy az iskola ingerszegény környezet a számukra, és kevéssé tudnak beilleszkedni a közösségükbe. 

A „tehetség” ugyanis nem homogén fogalom: a különféle tehetségszintek jelentősen különböznek egymástól. A társadalomnak nagyjából az egynegyedét teszik ki azok, akik a képességeik alapján ugyan különböznek a többiektől, de viszonylag közel esnek még a normalitáshoz. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden általános iskolai osztályban van nagyjából négy-hat olyan gyerek, aki beletartozik ebbe a tehetségmezőbe. De vannak olyanok is, jóval kisebb számban, akiknek már kiemelkedőek a képességeik, de még mindig viszonylag sikerrel tudnak a környezetükbe beilleszkedni. Az intelligencia-hányadosuk 125-130 fölötti, ők az úgynevezett optimális tehetségek. Ők még az iskolában is viszonylag jól kezelhetők, bár valószínűleg ők már az iskolai környezetet kevésnek, ingerszegénynek érzik a maguk számára. Nos, a nekik szóló tehetségsegítés szempontjából az alkotónapok már hasznosak lehetnek. 
 
Akik számára azonban ezt a formát valójában kitaláltuk, azok az úgynevezett átütő tehetségek. Akiket ha látunk, hallunk, azt érezzük: hűha, ők aztán tényleg különlegesek! Az intelligencia-hányadosuk 160 fölötti, és a beilleszkedésük a környezetükbe, a közösségükbe bizony komoly zavarokkal jár. Túl okosak, vagyis akkora a gondolkodásbeli különbség a kortársaikhoz képest, hogy nehezen tudnak a szokványos óvodai vagy iskolai környezetben létezni.
 
Ez a probléma az óvodás és kisiskolás korban a legnagyobb, mert ebben a korban a gyerekek még nem tudnak maguk utánajárni a nekik megfelelő közösségnek, nem tudják megtalálni a hozzájuk hasonló társakat. És nem is értik, mi történik velük, mi az ő gondjuk, mi velük a probléma…
 
És emiatt magányosak, szorongók, frusztráltak? Vagy unatkoznak?
Ők nem egyszerűen unatkoznak – ami gyakran előfordul a többi tehetséggel is! – , hanem nem illenek be semmilyen közösségbe. Ők a populáció egy-két százalékát teszik ki, tehát elég ritka a felbukkanásuk, de egy iskolában egy-két ilyen tanuló valószínűleg mindig akad. Ők iszonyú nagy feszültséget élnek meg, mert nemcsak az iskolai tananyaggal van problémájuk, amit kevésnek éreznek a maguk számára, hanem a társaikkal történő mindennapi kommunikációval is. 
 
 
Sokszor használják a hasonlatot, hogy 160 feletti IQ-val átlagos gyerekközösségben, szokásos osztályközösségben ülni olyan, mintha egy átlagos képességű gyereknek értelmi fogyatékosok között kellene töltenie a napját. Az átütő tehetség rendkívül gyorsan tanul, szívja magába az információt, nagyon erősen képes koncentrálni arra, ami érdekli. Igen nagy az igénye a szellemi kihívásokra, amik ha elmaradnak, akkor erre a hiányra agresszióval vagy szorongással válaszol. További jellemzője még az öntudatosság és az érzékenység, amik szintén megnehezíthetik a beilleszkedést a közösségekbe. 
 
Az átütő tehetség hihetetlen szellemi kapacitással rendelkezik a világ összefüggéseinek a megtalálására, tehát nemcsak megtanul dolgokat, hanem már kisgyermekkorában képes az összefüggések szintetizálására. Minden kijelentése pontos  logikai megfontoláson alapul. Nem csak egyszerűen kérdez a felnőttektől, hanem kitartóan és módszeresen akar megtudni mindent a világról. 
 
A különféle tudásszinteket feltűnően előbb eléri, mint a társai: például óvodában már három évesen olvasnak, iskolás szinten számolnak az ilyen gyerekek. És ami a legnagyobb nehézség sokszor: csak a tökéletes, a maximális felel meg az elvárásainak. Nos, az alkotónap az ilyen gyerekek számára indult. De a kiemelkedő tehetségek is jól tudnak az alkotónapokból profitálni, mert már rájuk is igaz, hogy ha egy-egy különleges napot az iskolán kívül tölthetnek, az mindenki számára előnyös.
 
Mit kínál tehát egy alkotónap az átütő és a kiemelkedő tehetségek számára?
A hét egy napját a gyermek nem az iskolában tölti, hanem akár otthon, akár másutt. Ma az alkotónapok még nem hivatalosak, hanem az iskola, a szülő és a nevelési, lélektani szakember külön megegyezése alapján jönnek létre.
 
 
Az átütő tehetségű vagy kiemelkedően tehetséges gyerekek ezt a napot arra használják, hogy végre abban mélyedjenek el, amiben csak akarnak, és amiben a legjobbak. Ez az elmélyülés voltaképpen fontos szükséglet ezeknek a tehetségeknek. Ha ezt a lehetőséget megkapják, az már óriási előrelépés a számukra. 
 
Mi azonban ennél is tovább mentünk: elkezdtünk úgynevezett „pull out” programokat kínálni nekik, a szülőkkel egyeztetve. Ilyenkor – az angol kifejezés szellemiségét követve – kihúzzuk a gyereket az iskolából, és igyekszünk kifejezetten érdekes tevékenységekbe bevonni őt. A gyerekek sokféle tevékenységgel foglalkoznak, találkoznak hozzájuk hasonló társakkal, szót értenek, közös hangot találnak egymással, valamint olyan szakembereket keresünk, akik az adott képességterületen valami különlegeset, igazi szellemi kihívást, ingergazdag környezetet tudnak a gyerekeknek nyújtani. 
 
Ki talál ki és hirdet ma ilyen alkotónapokat Magyarországon?
A Tehetség Műhely Alapítvány, amely olyan speciális feladatot vállal magára, amit az iskola magától értetődően nem tud teljesíteni. Szeretnénk, ha az alkotónap a hivatalos tehetséggondozás részévé válna. Jó lenne, ha az állam részben támogatná ezt a tevékenységet, úgy, hogy azért a szülői áldozatvállalás is valamilyen mértékben megmaradjon. Ez utóbbit azért tartom fontosnak, mert kell, hogy az átütő tehetséges gyermek lássa, hogy a szülei erőfeszítéseket tesznek érte, áldozatot hoznak a tehetsége kibontakoztatása érdekében.