Menü megnyitása

Máris mentor! - Beszélgetés Szabó Attilával, az idei Nemzetközi Fizikai Diákolimpia I. helyezettjével

2013. július 17.

Szabó Attila még csak most érettségizik, de már rutinos versenyzőnek számít: korábban történelemből, középiskolában már elsősorban természettudományi tantárgyakból és matematikából mérette meg tudását – nemzetközi sikerrel! A pécsi diák a tapasztalatait már most is szívesen osztja meg a nála fiatalabbakkal. Az azóta az idei Fizika Diákolimpián is I. helyezett Attilával beszélgettünk versenyről, tehetségről és mentorkodásról, még a Diákolimpia előtt.

- Fizika, kémia – valamint matematika... Honnan van ez az érdeklődése a természettudományi tantárgyak és a matek iránt? Családi "örökség" vagy saját beállítottság eredménye inkább?

Már kiskoromtól kezdve érdekelt a természet, a világ működése, ezt az érdeklődést bizonyára szüleim keltették fel bennem. Általános iskolában kiderült, hogy jó érzékem van a matematikához, így érdeklődésem középpontjába is a matematika került, emiatt természettudományos érdeklődésem is eltolódott a matematikailag egzaktabb fizika és kémia felé. Az, hogy ezekből is jó vagyok, akkor derülhetett ki, amikor már ilyen tantárgyakat is tanultam és versenyeztem belőlük.

- Hogyan viszonyul a humán vagy művészeti tárgyakhoz? Zenél, színjátszó körbe jár, netán rajzol? Van ilyen érdeklődése is?

A humán tantárgyakat is szerettem az iskolában (most már érettségizem), az iskolai eredményem is jó volt belőlük. Különösen kedvelem a nyelveket, az iskolában ezért elég jól megtanultam angolul és németül is. Érdekel az irodalom és a történelem is, szívesen olvasok ilyen könyveket is, de persze nem foglalkozom velük olyan komolyan, mint a természettudományokkal, ilyen jellegű külön programokra (színjátszó kör, hangszertanulás) nem jártam. Általános iskolában még komolyabban foglalkoztam minden tantárggyal, így hetedikben egy országos történelemversenyen második lettem.

- Milyen közeget biztosított a versenyekhez és a kiváló versenyeredményekhez a gimnáziuma?

Iskolám, a pécsi Leőwey Klára Gimnázium mindenben támogatott, ami ahhoz szükséges volt, hogy a versenyeken jól szerepelhessek. Mind a tanárok, mind osztálytársaim és a többi diák is nagyon pozitívan álltak hozzá ahhoz, amit csináltam, elismerték azt, amiben jó vagyok és segítettek mindenben, amiben nem annyira. A versenyek miatti hiányzásaimat is nagyon jól kezelték, osztálytársaim sokat segítettek abban, hogy be tudjam pótolni azokat.

Attila alma matere, a pécsi Leöwey Klára
Gimnázium szertárában díjaival

- Kik voltak azok a tanárai, akik a leginkább hatottak Önre?

Sok tanárt említhetnék, kezdve általános iskolai tanáraimon, tanítóimon, akik megszerettették velem a matematikát és az első versenyeken elindítottak: jó lenne, ha máshol is sok olyan általános iskolai tanár lenne, akik meg tudják kedveltetni a természettudományokat a gyerekekkel. Középiskolai fizikatanárom, Simon Péter volt az, aki igazán megszerettette velem a fizikát és megtanította azokat a szilárd alapokat, amire építve fizikaversenyeken sikereket érhettem el. Matematikatanárom, Kiss Zoltán is nagyon sokat tett azért, hogy sikerrel szerepelhessek matematikaversenyeken: mindketten sokat foglalkoztak velem szakkörökön és akár külön is. A Pécsi Tudományegyetemen működő középiskolai fizikaszakkör vezetőjét, dr. Kotek Lászlót is szeretném megemlíteni, illetve Pósa Lajos matematikust, aki hétvégi tehetséggondozó matematikatáborokat tart Budapesten, amelyeken nekem is volt szerencsém részt venni. Szeretném még kiemelni dr. Nagy Máriát, középiskolai kémiatanáromat és osztályfőnökömet, aki amellett, hogy kémiaversenyekre eredményesen készített fel, minden más eredményem elérésében is sokban támogatott.

- Találkozott az iskolájában valamilyen speciális oktatási vagy szakköri módszerrel, amely segített Önnek a képességeit kibontakoztatni?

Matematika- és fizikatanárom is tartott délutáni szakköröket, akkor is, ha ezen csak nagyon kevesen vettek részt. Egy különleges kezdeményezés a modern fizika szakkör, amelyet Simon tanár úr indított el a Leőweyben már több mint 10 éve. Ennek célja az volt, hogy az ilyen témájú Szilárd Leó Fizikaversenyre felkészítse a diákokat, illetve hogy a középiskolai fizikaoktatásban mellőzött modern fizikát megismertesse az érdeklődőkkel. Ennek a szakkörnek a tananyagát kilencedikes koromban a tanár úrral közösen könyvvé szerkesztettük, amelyet e verseny szervezői (immár két kiadásban) kiadtak (Simon Péter - Szabó Attila: Modern fizika, Szilárd Leó Tehetséggondozó Alapítvány, Paks, 2010, 2013). Azóta már számos más középiskolában indult hasonló modern fizika szakkör.

- Akik ismerik, állítják: Ön igazi "versenyember". Igaz ez? S ha igen, miben áll ennek a lényege?

Matematikával és fizikával főleg nem a versenyek miatt foglalkozom, hanem azért, mert érdekel az, hogy hogyan működik a világ. A stabilan jó szereplésem a versenyeken szerintem azon múlik, hogy amikor kell, egy időre félre tudom tenni más dolgaimat, esetleg fáradtságomat és képes vagyok teljesen arra koncentrálni, amivel foglalkozom.

- Tanulható a tanulmányi versenyeken való jó szereplés? Vagy inkább kurázsi, rátermettség kérdése, hogy ki tudja kihozni magából a legtöbbet?

Bizonyos értelemben tanulható: tanulható az a tudás és azok a feladatmegoldási rutinok, amelyek a versenyfeladatok jó megoldásához kellenek: ezek az ismeretek a későbbi pályán is jól jöhetnek. Vannak olyan dolgok azonban (pl. az, amit fent említettem, hogy a verseny ideje alatt teljesen a feladatokra tudjon koncentrálni az ember, ne függjön a teljesítmény a pillanatnyi hangulattól), amelyekhez kell egyfajta rátermettség. Egy versenyen ez is számít. Később viszont, a tudósi, kutatói pályán ehelyett másfajta rátermettségre van szükség, főleg kapcsolatteremtési, együttműködési képességre, ezért is fontos szerintem, hogy időt töltsek barátaimmal, ne csak tudományos dolgokkal foglalkozzak.

- Melyik volt eddig a legemlékezetesebb versenye?

Talán a legemlékezetesebb verseny, amin részt vettem, a 2011-es Nemzetközi Fizikai Diákolimpia volt. Ezt Bangkokban rendezték meg, így volt módom megismerni egy olyan világot, amely teljesen különbözik az Európában megszokottól: számos nagyon érdekes és jó élménnyel lettem gazdagabb és sok tehetséges diákot ismertem meg (más országokból is - 80 ország diákjai vesznek részt a versenyen), akikkel azóta is tartom a kapcsolatot.

- Hogyan tovább? Miként képzeli közeli és a középtávú jövőjét?

Most végzek a középiskolában. Érettségi után a Cambridge-i Egyetemen folytatom tanulmányaimat `Natural Sciences' szakon, ami kb. a fizikus szaknak felel meg. Ha minden jól megy, szeretnék doktorálni, utána pedig fizikusként szeretnék dolgozni, kutatni. De addig még nagyon sok minden áll előttem: remélem, hogy lehetőségem lesz kutatóként olyan témában elmélyedni, ami érdekel.

- Mit gondol erről a fogalomról: TEHETSÉG?

Biztos fontos a tehetség ahhoz, hogy valaki igazán eredményes legyen valamiből. Azt azonban nem tudnám megfogalmazni, hogy mit jelent például természettudományokban tehetségesnek (nem sikeresnek vagy jónak) lenni és nem is túloznám el a jelentőségét: szerintem a tehetségnél sokkal fontosabb, hogy amivel foglalkozom, azt komolyan csináljam, képes legyek miatta komolyabb erőfeszítésre is, de ez csak úgy megy, hogy szeretem és örömet okoz, amit csinálok.
 

Készülés közben

- Segíti Önt a családja a tanulmányi és versenyeredményeiben?

A családom mindenben támogat, amiben tud. Elismernek, megteremtik azt a biztonságos hátteret, amiben nyugodtan foglalkozhatok azzal, amit szeretek és előteremtik ennek anyagi vonzatait is. Már évek óta nagy segítség volt, hogy a MOL Új Európa Alapítványa tehetségtámogatási programjával utazásaim költségeit támogatta (Budapestre szakkörökre, versenyekre pedig az ország számos pontjára).

- Mennyire számíthat hátországként a barátaira, kortársaira?

Szerencsére olyan barátaim vannak, akik elismerik azt, amit tudok, megértik azt, hogy emiatt egy kicsit másmilyen vagyok, mint ők (bár persze megpróbálok minél inkább beilleszkedni kortársaim közé) és segítenek, támogatnak abban, amiben kell.

- Ha lesz, lenne rá módja, vállalná a fiatalabbak mentorálását, tapasztalatai átadását, hogy miként kell versenyezni? Haigen, mi lenne az ars poeticája e téren?

Bizonyos értelemben foglalkozom már ilyesmivel: most például a Nemzetközi Fizikai Diákolimpia előtt, amelyen én már harmadszor fogok részt venni, a többi csapattaggal szoktam beszélni a tapasztalataimról, arról, hogy mire érdemes odafigyelni. Ezt azonban nem nevezném szisztematikus "mentorálásnak": ők a barátaim is, beszélgetés közben merülnek fel ezek a kérdések.

Kapcsolódó személyek: