Menü megnyitása

Nem akarod megpróbálni Cambridge-et?

2013. december 17.

A Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége (MATEHETSZ) egyik idei felhívása peregrinus klubok létrehozását támogatta. Peregrinus, vagyis vándor: a tanulmányaikat külföldön folytató tehetséges hazánkfiai a szervezett találkozókon megoszthatják élményeiket, tapasztalataikat a következő generációkkal. Nászai Máté ennek a programnak a keretében  december 18-án ad elő Szegeden, a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumban, melynek korábban diákja volt.

Nászai Máté az itthon elért számos hazai és nemzetközi kiemelkedő versenyeredménye után a Cambridge University-n, a Trinity College-ban folytatta tanulmányait. A szegedi cukrászdában, ahol találkozunk, Nászai Máté házi krémest rendel. Na igen, Cambridge-ben nyilván nincs krémes, mondom neki. Fokhagymás lángos és kürtős kalács viszont van, feleli nevetve. A Cambridge-ben harmadéves fiatalember az őszi trimesztert követő egyhónapos téli szünetre tért haza családjához, barátaihoz, meg azért, hogy volt iskolájában beszámoljon az érdeklődő kortársaknak arról, milyen tapasztalatokat szerzett külföldön. A tudomány iránti elkötelezettség családi vonás: Máté húga, Nászai Anna szintén a szegedi Radnótiban végzős, aki – mint arról beszámoltunk – a budapesti TEDxYouth-on tartott nemrég nagy sikerű prezentációt.
 
- Soha nem merült fel, hogy itt maradsz Magyarországon? Az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen elért előkelő helyezés mellett Tajvanból, Koreából, Svédországból is érmekkel tértél haza világversenyekről, ez nyilván a hazai felvételit is megkönnyíti.
- Ez nem egészen így működik: Magyarországon az OKTV kivételével ezek az eredmények nem számítanak a felvételinél. Ettől függetlenül persze jelentkeztem itt is, de amikor megjött az értesítés Cambridge-ből, nem volt kérdés, hogy mit választok. 
 
- Hogyan kezdődött a versenyzői pályafutásod?
- Már általános iskolában is szerepeltem néhány versenyen, de igazán a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumban indultam el ezen a vonalon: itt nagyon komolyan veszik a versenyzést, ráadásul, ha látják valakiben, hogy van benne lehetőség és még kedve is van hozzá, minden erejükkel támogatják.
 
 
- Hogy készültél fel a tajvani Nemzetközi Biológiai Diákolimpiára, ahonnan aranyéremmel tértél haza?
- A verseny rendszere eltér a nálunk megszokott formáktól. Itt a gyakorlati résznek szinte semmilyen kapcsolata nincs az itthoni tananyaggal: ekkor vált igazán fontossá, hogy mi a Radnótiban a biológia szakon olyan felszereltségű laborban dolgozhattunk, ami egyetemi színvonalú oktatást tesz lehetővé. Mi már itt DNS-t futtattunk, ami egy másik gimnazista számára nem feltétlenül elérhető. Tajvanban egyébként két versenynap van, az egyiken kizárólag elméleti, a másikon gyakorlati feladatok megoldása várt ránk.
 
- A versenyfeladatok mennyire fedték le azt, amit egy átlagos magyar középiskolás megtanul?
- Inkább azt mondanám, hogy voltak átfedések. Ott korszerűbb a megkövetelt tananyag, közelebb áll a valósághoz, míg nálunk a több évtizeddel ezelőtti ismeretanyagot tanítják, ritkán kerülnek szóba a tudomány újabb vívmányai – ebben biztosan ráférne a fejlődés a hazai közoktatásra. A Radnótiban mi emelt óraszámban tanultuk a biológiát, így szabadabban barangolhattunk más, nem kötelező anyagrészekben is.
 
- Hogy kerültél Cambridge-be?
- Bennem sokáig fel sem merült az ötlet, aztán Bán Sándor tanár úr megkérdezte: „Nem akarod megpróbálni Cambridge-et?” Tudtam, hogy több volt radnótis diák is járt ide, akiktől jókat hallottam az egyetemről, én is megfordultam már itt korábban. És persze Cambridge nagyon jó név, nyolcszáz éves történelemmel, az oktatás színvonala kiemelkedő. Ez egyszerű dolgokon mérhető le: ott mindenki bejár minden előadásra, nincs „lógás” az órákról, ettől pedig a tanárok is motiváltabbak. Fontos különbség a ’supervision’ intézménye: minden tárgyból három diák tartozik egy-egy tanárhoz, akivel átbeszélhetjük az előző heti tananyagot, házi feladatot kapunk, belemehetünk a részletekbe, esetleg továbbhaladhatunk. Ahogy a tanár megismer minket, változhat a csoportok összetétele: az a cél, hogy mindenki a neki megfelelő módszerrel tanuljon.
 
- Mi lesz azokból a diákokból, akik odajárnak?
- A natural sciences, vagyis természettudomány szakról főleg kutatók kerülnek ki, de természetesen a végzettek között akad, aki végül más területen, például újságíróként helyezkedik el. 
 
- Milyen a cambridge-i felvételi?
- Az Európai Unió tagjaként jelentkezhetünk a brit felsőoktatási rendszerbe az interneten, majd el kell készíteni egy önéletrajzot, ami talán a legnagyobb súllyal esik latba: itt le kell írni, mit csinált eddig az ember, miért érdekli az adott szakirány. Egy tanári ajánlás csatlakozik mindehhez, ennek alapján döntenek arról, behívják-e személyes beszélgetésre a felvételizőt. Amikor én felvételiztem, interjúra kb. 170 embert hívtak be, végül harminc körüli létszámmal indult az évfolyam. A felvételi további fordulói minden college-ban másképp alakulnak: a Trinity-ben egyórás írásbeli rész után jött a szóbeli forduló, ahol két tanár faggatott – gyakorlatilag bármiről kérdezhetnek. Igyekeznek elérni, hogy nyugodt, laza hangulatú beszélgetés legyen, de nem tagadom: rettenetesen izgultam és utána úgy éreztem, nem ment túl jól. A jelentkezési határidő október, bő egy hónappal később jönnek a behívók az interjúkra, majd december elején zajlanak a beszélgetések. Utána pedig jön a malmozás január elejéig, az értesítők kézbesítéséig. Ezzel még nem zárul le a felvételi procedúra, szabhatnak bizonyos további feltételeket, például ha nem megfelelő a nyelvtudás. Tőlem csak annyit kértek, hogy érettségizzek le…
 
- Ami bizonyára egyébként is a terveid között szerepelt. Hogyan épül fel egy tanév?
- A magyar, félévekből álló rendszerrel szemben itt trimeszterek vannak. A szorgalmi és a vizsgaidőszak nem válik el egymástól élesen: év végén van egy vizsgaidőszak, amikor az egész éves anyagból kell számot adni, ez igazán kemény menet szokott lenni. Egy trimeszter két hónapos, az első októberben kezdődik, karácsonykor és húsvétkor van egy-egy hónap szünet, amikor mindenki hazautazhat a családjához. Az első két év trimeszterei alatt előadásokon és gyakorlatokon veszünk részt, a harmadév pedig főleg a saját kutatásról, laborban végzett munkáról és a szakdolgozat elkészítéséről szól. Ezzel végeznem kell jövő tavaszra. 
 
- Mennyire személyre szabott az oktatás?
- A természettudomány szakon fizikusok, kémikusok, biológusok tanulnak. Az első tanévben tíz tantárgyból lehet választani, három szaktárgyat és kötelezően a matematikát. A szaktárgy szinte bármi lehet: sejtbiológia, fiziológia, fizika, kémia vagy anyagtudomány. Utána minden év végén dönteni kell, hogy mire szakosodik az ember a következő ősztől. Végül mindenki ugyanazt a diplomát kapja, miközben szinte mindannyian teljesen mást tanulunk. Jó rendszer, mert aki csak azt tudja, hogy érdekli a tudomány, de nincsenek konkrét elképzelései, az is felvételizhet, aztán pedig megtalálja a saját útját.
 
- A te témád változott az itt töltött idő alatt?
- Eredetileg a neurobiológia érdekelt, ami aztán rákkutatásra változott, de lehet, hogy végül orvos lesz belőlem. Másodévben felvettem egy rendkívül izgalmas patológia kurzust, ahová orvosisokkal jártam, ott kezdett el foglalkoztatni a rákkutatás.
 
- Kik tanítanak?
- Az első két évben olyan kutatókkal találkoztam, akiknek nagy oktatói gyakorlatuk is van. A harmadévben változott a helyzet: itt már főleg kutatók adnak elő a saját témájukról vagy a tudomány aktuális eredményeiről. Mindenkit meg lehet keresni személyesen vagy levélben, segítenek és válaszolnak a kérdésekre. 
 
- Hol laksz, hogyan élsz?
- A college nemcsak a tanulás, hanem az életem helyszíne is: ezt nem úgy kell elképzelni, mint a magyar kollégiumokat, hiszen általában mindenkinek saját szobája van, ággyal, szekrénnyel, asztallal. Az egyetemi tandíjat a mi évfolyamunk még a diákhitelből tudta fedezni, aminek olyan kedvező feltételei voltak, hogy az is igénybe vette, aki ki tudta volna fizetni. Különböző ösztöndíjprogramokkal is támogatják a hallgatókat, a szociális ösztöndíj például a lakhatási-étkezési költségeket fedezi. Itt élek, itt étkezem, itt vannak a barátaim és azok a kisebb-nagyobb közösségek, amikben szerepet vállalok.
 
- Emlékszel még az első napokra? Voltak nyelvi vagy egyéb nehézségeid?
- Az első pillanatok sokkolóak voltak: érkezéskor azonnal megtaláltam az egyetlen skót portást, akivel nehezen értettem szót. Aztán elkezdődtek az előadások, amiknek a megértésével nem volt gondom, az előadók érthetően beszélnek. Igaz, az anyanyelvi angol diákokat néha még ma sem értem, de többnyire türelmesek a külföldiekkel. 
 
- Mennyire nemzetközi a társaság?
- Az idejárók hatvan százaléka brit, negyven százaléka nemzetközi diák, akik főleg Európából és Ázsiából érkeznek, de Amerikából is jönnek természetesen. 
 
- Előzetes várakozásaidhoz képest miben más Cambridge?
- A jelentkezés idején viccelődtünk azzal, hogy majd olyan lesz, mint a Harry Potterben – és tulajdonképpen tényleg olyan: vannak „beöltözős”, öltönyös-taláros vacsorák, gyertyákkal a több száz éves asztalokon… Ahogy megérkezik az ember, rögtön kap egy ’college family’-t a felsőbb évesekből, de lesz egy nem tanulmányi ügyekért felelős ’tutor’ és egy tanulmányi dolgokban illetékes ’director of studies’ is. Hozzájuk akár magánéleti kérdésekben is lehet fordulni, tényleg minden problémában számíthat rájuk az ember. Számomra ez a legnagyobb meglepetés: senki sem harap, mindenki azért van itt, hogy támogasson és segítsen.
 
- Most végzős vagy, mi lesz jövőre?
- A PhD-felvételimre készülök a szakdolgozattal párhuzamosan, maradni szeretnék Angliában. Akár Cambridge-ben, de Londonban is elég jó helyek vannak…