Menü megnyitása

Szenvedélyem: a hátrányos helyzetű kisebbségek

2013. augusztus 21.

Bálint Boróka 2011-ben elnyerte a Sólyom László által alapított Tehetség-ösztöndíjat. Ebből az alkalomból kérdeztük tapasztalatairól.

Általános- és középiskolásként számos irodalmi díjat is elnyert, végül mégis a társadalomtudományok mellett kötött ki. Miért "ejtette" az irodalmat, vagy inkább, miért választotta a társadalomtudományokat?
Bálint Boróka: Úgy gondolom, hogy a szépirodalomtól sosem szakadtam el, és nem is fogom „ejteni” soha. Hogy három évvel ezelőtt nem irodalomszakra iratkoztam be, talán az egyik legnehezebb és legtöbb fejtörést okozó döntésem volt. Azonban, ha visszatekintek az elmúlt 3-4 évre, nem bánom, hogy a társadalomtudományok mellett döntöttem. Az olvasás és az összefüggések keresése egy szépirodalmi műben vagy bizonyos művek közt izgalmas, és nagy kihívás minden vers, novella vagy regény esetében, de féltem attól, hogy ha „szét kell bontanom” az irodalmat, nem fogom majd ugyanúgy szeretni már. Ezért meg akartam maradni „csak” értő olvasónak.

A társadalomtudományokban szintén az olvasás mindennek az alapja. A középiskolában megtanultam olvasni, mélyen és értően, megtanultam összefüggéseket teremteni és továbbgondolni mindazt, amit a szövegben megfigyeltem. Ugyanilyen módon olvasok szakirodalomat is.  Ezzel csak azt próbáltam érzékeltetni, hogy a távolság a szépirodalom és a társadalomtudományok közt ilyen szempontból nem is hatalmas. Lényegében most is azt csinálom, amit szeretek.
Hogy miért mozdultam a társadalomtudományok felé? A válasz igazából egyszerű: azért, mert a társadalom és az ideák, amelyekre társadalmainkat felépítettük a történelem során, hihetetlenül izgalmas témák. Meg akarom érteni, hogy miért vannak a dolgok úgy, ahogy vannak. Képes akarok lenni arra, hogy lássam, melyek a hibái és az erősségei a jelenkor társadalmainak, és természetesen válaszokat találni arra, hogy hogyan lehet jó irányba elmozdulni, változtatni.

Sólyom László volt köztársasági elnök, a Magyar Géniusz Program Tehetségnagykövete Tehetség-ösztöndíjat alapított a kimagasló képességű és teljesítményű diákok külföldi továbbképzésének, tehetségük kibontakoztatásának támogatására. A jelentős összegű, egy éven át tartó, havi 2000 eurós díj egyik nyertese 2011-ben Ön volt. Akkori beszélgetésünkben csak annyi látszott bizonyosnak, hogy az Egyesült Államokban szeretne valamilyen képzésen részt venni, de nem tudott dönteni, egyként érdekelte az egyetemes történelem, a közgazdaságtan, a szociológia, a filozófia, a világirodalom, a logika és érveléstan. Végül mi mellett döntött és miért?
Nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szakon diplomáztam 2012 nyarán. Habár a képzés eléggé általános volt és több területet összekapcsolt, segített abban, hogy szűkítsem az érdeklődési köröm. A közgazdaságtan, a szociológia és sok más terület még mindig érdekel persze, de ugyanúgy, ahogy a szépirodalommal is történt, igyekszem megmaradni „értőnek”, nem szakértőnek. Az egyes területek nyilván összefüggenek, úgyhogy be lehet (sőt, be kell) építeni az ezekről a területekről származó tudást a politikaelméletbe és a nemzetközi kapcsolatok elméleteibe.

Az elmúlt évben sikerült az Egyesült Államokban töltenem egy félévet. Az ott töltött szemeszter alatt politikatudományokat tanultam, amely nagyon sok hasonlóságot mutat a nemzetközi kapcsolatokkal. Mondhatom, hogy kontinuitás és elmozdulás is volt egyszerre.  Az Egyesült Államokban töltött hónapok alatt ismét döntést kellett hoznom azzal kapcsolatban, hogy mit és merre tanulok tovább. Kora tavasszal jelentkeztem a spanyolországi Pompeu Fabra Egyetem politikai filozófia magiszteri képzésére, úgyhogy jelenleg Barcelonában tanulok. Igyekszem most már azokra a területekre fokuszálni, amelyek, ha mondhatom így, szenvedélyesen érdekelnek, és amelyekben szeretnék „elmélyülni”. Kutatásom témája a közvetett diszkrimináció és a hátrányos helyzetű kisebbségek integrációja, ezen belül különös figyelmet szentelek a közép- és kelet-európai roma-közösségek integrációjának és a velük kapcsolatos problémáknak. Persze, hátteremből fakadóan a nacionalizmus és a kisebbségi problémák is rendkívül érdekelnek.

Mennyiben segítette az ösztöndíj, milyen új képzési módszereket ismert meg?
Mivel két különböző országba is eljutottam az ösztöndíjnak köszönhetően, mondhatom, hogy most már ismerek néhány, eléggé különböző képzési formát. Az Egyesült Államokban nagyon tetszett az, hogy a hallgatók tudásszintjét folyamatosan ellenőrzik, és nem egy év végi vizsga vagy dolgozat alapján értékelik a diákok munkáját. A másik nagy pozitívum, hogy a tanárok sokkal nyitottabbak és segítőkészebbek, mint azok a professzorok, akikkel otthon találkoztam. Azon túl, hogy részletes és személyes értékelést adtak minden vizsga vagy dolgozat után, bármikor hajlandóak voltak kérdésekre válaszolni, valamint tanácsot és útmutatást adni.
A Pompeu Fabra Egyetemen minden kurzus egy kicsit más, mint a többi, ez annak tudható be, hogy a professzorok a világ minden részéről érkeznek, így különbözőek az oktatási módszereik, azonban mindegyikük különösen nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a diákok megtanulják, hogyan kell magas szintű kutatást végezni, illetve tanulmányt írni, ezt eddig minden egyetemen hiányoltam.
Mindkét esetben, de főleg Barcelonában, az idegen és sokszínű környezetben élés legalább annyira fontos szerepet játszott a fejlődésemben, mint az órákon való részvétel. Mivel a hallgatók Európa és Amerika különböző országaiból érkeznek, érdekes látni azt, hogy mennyire különböző gondolataik vannak a társadalmat, politikát, gazdaságot vagy művészeteket illetően. Akkor is, amikor az órák keretein kívül beszélgetünk vagy vitázunk, érzem, hogy mind tanulunk egymástól.

Közgazdaságtan és érveléstan, mi a közös bennük, ami miatt ez a két, meglehetősen különböző terület érdekli?
Ahogy már említettem, a különböző társadalomtudományi területek közt rengeteg a kapcsolat, a területek kiegészítik és fejlesztik egymást. Így az érveléstan és a közgazdaságtan is fontos a politikatudományban és a politikai filozófiában. Egy politikafilozófiai esszé például logikus érvekre épül, és az érvek nem ritkán a közgazdaságtan területéről származnak.

Ha jól érzékelem, érdekli a politika világa.
A politikatudományok és a politikai filozófia rendkívül érdekelnek, ezen a vonalon szeretnék maradni, és továbbtanulni. Ahogy már említettem, ezeken belül van pár téma, amelyre különösen nagy figyelmet szentelek, és amelyekben szeretnék elmélyülni (romaintegráció, kisebbségi helyzet).

Mi motiválta választásában?
Az elmúlt néhány évem az “útkeresésről” szólt, s habár ez még korántsem ért véget, végre rátaláltam azokra a témákra, területekre, amelyek a legjobban érdekelnek. Úgy gondolom, ha valaki a társadalomtudományok területén kutat, valami olyan kis szeletet vagy szeleteket kell kiválasztania, amelyek bizonyos értelemben személyes vonatkozásúak.
A romaintegráció az egyik legnagyobb kihívás, amellyel a közép- és kelet-európai államok szembesülnek. Mivel Magyarország és Románia – az országok, amelyekhez személyes kapcsolat fűz – is válaszokat keres arra, hogy ezt miként lehetne és kellene véghezvinni, úgy gondoltam, hogy a megoldás, vagy a megoldás-lehetőségek keresésébe nekem is be kell kapcsolódnom, hiszen azokat a társadalmakat érinti leginkább, amelyekhez tartozom.
A nacionalizmust és a kisebbségi problémákat illetően azt hiszem, nem is kell különösebben érvelnem, hogy miért érdekelnek. A tény, hogy erdélyi magyar vagyok, önmagában érvként szolgál.

Többször nyilatkozta, szeret nyerni, a versenyszellem erősen motiválja. A sport területén ez nyilvánvaló, de miként képzeljük el a versenyzést a tudományok területén? Miben nyilvánul meg és miben segíti ez a versenyszellem?
A versenyszellem motiváció, ösztönzés arra, hogy próbáljak minden esetben, amennyire lehet, maximálisan teljesíteni, és folyamatosan fejlődni. Az egyetemen a verseny, habár megvan a hallgatók közt, már nem ugyanolyan, a középiskolában. Nyilván jó érzés a legjobbnak lenni, de az elmúlt években rájöttem arra, hogy nem az a legfontosabb, hogy megnyerjek egy versenyt, vagy hogy nekem legyenek a legjobb jegyeim. A verseny kicsit interiorizálódott. Jelenleg saját magammal versenyzem, azért dolgozom, hogy jobb legyek, jobban átlássam a különböző társadalmi, politikai vagy filozófiai problémákat. A politikai filozófiában, úgy gondolom, nincs győzelem vagy veszítés, ez a terület sokkal inkább a nézetek, ideák ütköztetéséről szól. Egy politikafilozófiai vita során a vitázó felek mind nyernek, hiszen megismernek más nézőpontokat, amelyek segítik őket abban, hogy újragondolják a saját pozíciójukat és megértsenek problémákat.

Kapcsolódó személyek: