– Ön több zöld szervezetnek is aktív tagja. Lát valamilyen különbséget a külföldi és a hazai csoportok működése között?
– Külföldi zöld szervezetekkel nem sok kapcsolatom van, ami keveset tapasztaltam velük kapcsolatban, az alapján inkább hasonlóságokat véltem felfedezni. Nagyon leegyszerűsítve úgy látom, hogy sok szervezet (ún. „megélhetési zöldek”) tevékenységét megnehezíti, hogy a pénzügyi forrásokért történő pályázás és az azzal járó folyamatos adminisztráció közepette relatíve kevesebb idejük jut tényleges munkát végezni. Mindazonáltal el kell ismerni, hogy több nagy akciót vittek sikerre a közelmúltban.
– Ön rendkívül szórakoztató blogot is ír (http://biorulez.wordpress.com). Én legalábbis élvezettel olvasgattam. A 10 kicsi dániai okosságban feltűnt az értelmes utcatábla kérdése. Ez nyilván az élhetőbb város morzsányi eleme. Miért tartja mégis fontosnak?
– Érdekes, hogy azóta Magyarországon is láttam ilyen táblákat pár helyen. Ha például egy kevésbé ismert költőről neveznek el valamit, akkor, ha a tábla alá van írva a foglalkozása, talán néhányan késztetést éreznek, hogy utánanézzenek a műveinek.
– Családi háttere mennyiben járult hozzá ahhoz, hogy ilyen nyitott lett?
– Bár akkor sokszor nem szerettem, de most már örülök neki, hogy kisfiúkoromban a szüleim nem engedték, hogy tévézzek, hogy minden hétvégén végeláthatatlanul sokat gyalogoltunk az erdőben, hogy nem ihattam kólát...
A megfelelő családi háttér az egyik legfontosabb tényező az egészséges személyiség kialakulásban, és boldog vagyok, hogy egy olyan nagyszerű családban nőttem fel, ahol a „társadalmi elvárások” ellenére kevésbé nézték az anyagiakat mint a szellemieket, és „felelőtlenül” sok testvér született.
A szüleim széles látóköre mindenképpen segít eligazodni a világ dolgaiban, felnőttként pedig az esetleges hibáikból is tanulok.
– Ön sok ország sok városában folytatott tanulmányokat. Nem gondolt arra, hogy külföldön hasznosítja tapasztalatait?
– Számomra a „belföld” vagy haza olyan, elmosódó határokkal rendelkező földrajzi helyet jelent, ahol bizonyos mértékig ismerős vagyok, ismerem a természeti és kulturális környezet elemeit, mint például a fákat, tájakat, épületeket, embereket, nyelveket, szabályokat és sok mást. Az ismerősség mértékének változtatásával többé-kevésbé meghatározható, hogy adott hely a haza része-e vagy sem. A skála nyilván nem teljesen folytonos, vannak bizonyos minőségi ugrások. Ilyen például a magyar nyelv, vagy éppen a megszokott erdők és klíma.
Sok tekintetben egész Európában otthon érzem magam, míg más dolgokban inkább dunakanyarbeli vagy éppen kóspallagi vagyok. Az Ipoly szűk kanyarjaiban evezve az ember igen gyorsan elfelejti, hogy egy történelmileg nagyjából esetleges, és merőben képzeletbeli határvonalon van.
Vannak könnyen megszerethető helyek, például a kisvárosian barátságos, élhető és mégis sokszínű Amszterdamot máris otthonomnak érzem. Remélem, hogy egyszer Magyarországon is elindulhatunk egy hasonló irányba.
Válaszolva a kérdésre, sokan tanácsolták, hogy „külföldön” próbáljak szerencsét, legalább amíg ott eredményeket nem érek el és ezeket részben igazolva is érzem. Mindazonáltal még bizonytalan vagyok a távolabbi jövőt nézve, de ez jól is van így, szeretném nyitva hagyni az utat bármilyen irányba.
Bár közhelynek hangzik, egy biztos: a társadalom és saját magam számára hasznos tevékenységet szeretnék végezni. Szerintem a munka eredeti értelmében valami hasonlót kellene, hogy jelentsen, de sajnos ebbe rengetegen nem gondolnak bele. Hasznos munkára a fentebb „haza”-ként leírt ismerősebb környezetben nyilván nagyobb esélyem lehet, mint egy nagyrészt ismeretlen világban.
– Mik a tervei a közeljövőben?
– Tele vagyok tervekkel!
Mivel a nagyvonalú ösztöndíjból jócskán maradni fog, ezért egy jó darabig nem leszek rákényszerítve, hogy mindenképp valamilyen negyvenórás munka keretében dolgozzak. A közeljövőt kicsit „szabadabban úszva” képzelem el olyan projektekre fordítva időt, amelyek nem feltétlenül anyagiakban hoznak eredményt.
A tudományos kutatás, vagy éppen egy céges munka sokszor igényli a teljes nap számítógép előtt töltését. A Fairphone-nál eltöltött idő után ezen mindenképp szeretnék változtatni elmozdulva egy olyan, egészségesebb egyensúly felé, amikor több energia jut közösségi (pl. előadások, eszmecserék), szociális, gyakorlati vagy épp művészi tevékenységekre, akár önkéntes alapon is.
Úgy érzem, nem kell, hogy minden elvégzett munka formálisan, „papíron” is létezzen. Előfordul, hogy egy adott problémát nem lehet megoldani hatékonyan a formális intézményi vagy pénzügyi kapcsolatok rendszerén belül.
Látom, hogy a házam előtt hulladék borítja az utcát. Írhatok panaszleveleket, sírhatok a kocsmában a haveroknak, tehetek feljelentést, perelhetek, akár pártot is alapíthatok: mégis valószínűbb, hogy heti egy óra önkéntes szemétszedéssel előbbre leszek. És nem is gondolnánk, mennyi ilyen dolog van. Valaki felvesz egy stoppost. Más tyúkokat terelget a kert végében és néha ad a tojásból a szomszédnak. Megint más elcserélgeti megunt könyveit érdekesebbekre. Lefordít egy érdekes angol honlapot magyarra. Lefesti a rozsdás kukákat az egyetemen. A lista végtelen és a példa ragadós.
Ehhez hasonló dolgok járnak a fejemben. A kicsit távolabbi jövőben fontolgatom a PhD-tanulmányokat is. És bár az utóbbi időben kevés időm volt a többi Tehetség-ösztöndíjasra figyelni, ezen is szeretnék változtatni, mert megéri!
