Menü megnyitása

A zenetanulás azért fontos, mert zenét tanulni egészen egyszerűen jó

2013. október 21.

A zenei tehetségek felfedezéséről, gondozásáról és a tehetséges gyermekek szüleinek szerepéről, feladatairól kérdeztük Turmezeyné Heller Erikát.

 

Turmezeyné Heller Erika a Zeneakadémián végzett karvezető és középiskolai énektanár szakon. Pszichológiából doktorált a Debreceni Egyetemen, disszertációjának témája a zenei képességek  fejlődése volt. Zenei tehetséggondozásról írt  könyve A zenei tehetség felismerése és fejlesztése címmel a Géniusz Könyvek sorozatban jelent meg. 

Az első és legfontosabb feladat a tehetség azonosítása. A zenei tehetség felfedezésének van-e speciális módszertana?
Más tehetségterületekhez képest egyszerű a zenei tehetségek felismerése, mert nagyon korán megmutatkozó tehetségfajta, ezért már kisgyermekkorban nagyon könnyű felfedezni. Általában azt mondjuk, hogy a tehetség biztos jele, ha a fiatal kortársaihoz képest előrébb jár zenei fejlettségben. Szembetűnő például, ha egy négy éves óvodás zenei képessége egy hat éves gyermekével van egy szinten.
 
Ezek szerint vannak precíz mérőszámok, melyek alapján eldönthető a gyermek zenei fejlettségének szintje?
Számos kutatás elég pontosan körülírja, hogy mire képes egy átlagos gyermek az adott életkorban. Véleményem szerint ennél is szembeötlőbb jele a zenei tehetségnek már egészen kicsi korban, ha a gyermek nagyon fogékony a dallamokra, ritmusokra, mondókákra.
 
Van-e ideális kor a zenei tehetség felfedezésére?
Nem is a felfedezést emelném ki, inkább a fejlesztésre fogékony életkor érdekes számomra. Már magzati korban megkezdődik a beszéd, a zene érzékelése, ez egyúttal azt is jelenti, hogy a muzikalitás fejleszthetősége korán lezárul. Csecsemőkorban és az első egy évben kiemelkedő fontosságú az impulzus, hogy énekeljenek a gyermek környezetében. Ez ebben a korai életszakaszban még nem a tehetségfejlesztés, sokkal inkább a családi nevelés terepe. Amit 9-10 éves koráig nem kapott meg a gyermek, azt pótolni, ha nem is lehetetlen, de nagyon nehéz a későbbiekben. Így a korai, családi zenei nevelésre helyezném a hangsúlyt, és erre biztatnék mindenkit.
 
Nagyon divatos mostanában a kismamák körében, hogy már pár hetes magzati korban beszélnek a gyermekhez, komolyzenét hallgatnak vagy mondókákat, dallamokat dúdolnak. Vannak tapasztalatai ennek hatékonyságáról?
Tudományos tény, hogy a terhesség utolsó trimeszterében már hall a gyermek és lehet vele kommunikálni. A magánvéleményem az,  hogy a szülői magatartás egy spontán, ösztönös tudás. Gyerekdalok, ringatók, dudorászás évszázadok óta természetes módja a magzat és az édesanya kommunikációjának. Nem hiszem, hogy ehhez külön tanfolyamokat kellene végeznie az anyának, hiszek a természetes, ősi módszerekben, a velünk hozott tudásban.
 
Nem mindenkiből lesz Mozart, sőt talán kiemelkedő zenei tehetség sem, de milyen egyéb képességeket fejleszt a zenélés?
A zene transzferhatásának kérdése nagyon népszerű gondolat. Én hiszem is, hogy jó és jelentős hatása van a zenei fejlesztésnek az egyéb képességek kibontakoztatásában, de azt tegyük hozzá, hogy akármivel foglalkozunk, legyen az matematika vagy sport,  annak van valamiféle transzferhatása. Minden, amivel fejlesztjük magunkat, az egészében fejleszt minket és visszahat sok egyéb területre is. A zenetanulás azért fontos, mert zenét tanulni egészen egyszerűen jó. Ősi pszichológiai szükséglete minden embernek a muzikalitás, nem véletlen, hogy minden kultúrának megvan a saját zenei kultúrája.
 
Milyen korai jegyekből ismerheti fel a szülő a zenei tehetséget gyermekében?
A gyermek érdeklődésére érdemes a szülőnek figyelnie; milyen életkorban milyen gyerekdalok, mondókák kötik le a kicsit. Ha a fiatal észrevehetően a kora előtt jár, idősebbeknek való zene érdekli, akkor érdemes gyanakodni, hogy jó zenei érzékkel rendelkezik. Mondok egy példát: ismerek olyan szülőt, akinek a gyermeke hat évesen leült a tévé elé és figyelemmel végighallgatta a három órás Máté Passiót: belőle később zenész lett. Ha a fiatalt az életkorához képest bonyolultabb dallam, vagy zenemű is képes hosszabb időre lekötni, az szinte bizonyosan a zenei tehetség jele. Emellett érdemes tudni, hogy nem feltétlen a tehetség jele, ha szépen énekel a kicsi, ez inkább fejlett motoros ügyességre enged következtetni. Az érdeklődés, az elkötelezettség adhat igazán pontos képet a tehetségről.
 
Mi a tapasztalata, a családi környezet vagy a genetika játszik jelentősebb szerepet a gyermek zenei tehetségében? Egyáltalán szétválasztható-e a két hatás?
Egyértelműen nem szétszálazható a két hatás. Minden tulajdonságunkban szerepe van az öröklődésnek, de nem minden képesség tekintetében egyforma a genetika szerepe. Czeizel Endre szerint az öröklődésnek sokkal jelentősebb a szerepe a zenei tehetség területén, mint mondjuk az általános intellektuális képességekben.
 
Pedagógusi tapasztalatai szerint mennyire támogatóak a tehetséges gyermekek szülei?
Kifejezetten jó tapasztalataim vannak. Úgy érzem, a szülők nagyon vágynak a pedagógus visszajelzéseire és ebben a szakmának gyakran adóssága van. A tanárnak is nagy a felelőssége egy jó partneri viszony kialakításában a szülővel. Hiszek abban, hogy fogékonyan a szülők, és ha jót hallanak a gyerekükről, akkor igyekeznek mindenben segíteni és támogatni a tehetség kibontakozását.
 
Milyen áldozatokat követel a család részéről a tehetséges gyermek fejlesztése?
Nagyon nagy dolog a zenei tehetségfejlesztés szempontjából a hazai kodályi hagyomány, a zeneiskolák egyedülálló hálózata, ami tényleg nem létezik másutt a világon. Igaz, van tandíj, de a zeneiskolák rendszere a közoktatás része, így nagyon jutányos áron juthatnak a tehetséges gyerekek magas színvonalú képzéshez, nehéz szociális helyzetű tanulók esetében pedig van mód a tandíj elengedésére is, így azt gondolom, a pénz szerencsére nem akadály. A család idejét és energiáit azonban komolyan igénybe veszi a heti két hangszeres óra, a heti két szolfézs és az otthoni gyakorlások napirendbe iktatása. Így ha anyagilag nem is, de energiában és időráfordításban áldozatokat kíván a tehetséges gyermek fejlesztése.
 
Mennyire szerencsés, ha a szülő befolyásolja a hangszerválasztást?
A megfelelő hangszer kiválasztása meghatározó jelentőségű. A leghatékonyabb, ha a gyerek elképzelése határozza ezt meg, nagyon sokat számít a későbbi sikerek szempontjából az attitűd, a lelkesedés, amivel a gyermek a zenével való ismerkedést kezdi. Lehet, hogy egy számára szimpatikus tanár vagy egy diáktárs inspirálja, érdemes a fiatal elképzeléseit komolyan venni, és meghagyni a szabad választás lehetőségét.
 
Mi a véleménye a tanulmányi versenyekről? Hatékonyan segítik a tehetség kibontakozását?
Egy előadóművészi pályán, amilyen a zeneművészet is, a gyereknek előbb-utóbb ki kell állnia a közönség elé. Erre szoktatni, nevelni szükséges a gyermekeket, ennek jó terepe a tanulmányi verseny. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindenkit bármi áron versenyeztetni kellene. Inkább azt javaslom, hogy a gyerekkel közösen jelöljük ki a célokat, közös döntés legyen a versenydarab kiválasztása, a gyerek magáénak érezze a kitűzött célt és ne kívülről ráerőltetett kihívásnak élje meg azt.
 
Hogyan segíthet a pedagógus megküzdeni a szereplés okozta lámpalázzal?
A zenepedagógus nem csak tanár, mentor is. A felkészítő tanár maga is átesett már a versenyek okozta szakmai-pszichés kihívásokon, így van saját tapasztalat, amin keresztül segíteni tudja tanítványát.
 
Vannak-e konkrét módszerek a szereplés okozta izgalom, stressz leküzdésére?
Fontos és jó módszernek tartom az autogén tréninget és más relaxációs technikákat. Zenészek esetében maga a beskálázás is egy rituálé, ami felkészíti lelkileg a versenyzőt. Létezik emellett a mentális próba módszere, amikor a gyerek megismeri a helyszínt, ahol fellép majd, elképzeli magát a verseny napján, előadja a darabot fejben, átéli a sikert és az önszuggesszió segítségével felkészül a megmérettetésre.