A Géniusz könyvek 34. kötetéről.
Stressz, verseny, konfliktus – a XXI. századi ember életében meghatározó, fülében pedig a hétköznapi beszélgetésekből és a médiából vissza-visszacsengő kulcsfogalmak. Felgyorsult, tennivalókkal, valamint ismerős és ismeretlen arcokkal teli mindennapjaink – úgy tűnik – elengedhetetlen velejárói. Közegünk kérlelhetetlen próbatételei, amelyek jórészt belül, bensőnkben születnek, erősödnek, hatnak és igen gyakran rombolnak. Nem véletlen, hogy a legmodernebb idegtudományi és magatartástudományi kutatásoknak – így például a hazánkban a közelmúltban indult Nemzeti Agykutatási Programnak – is a középpontjában áll e jelenségek pontos megismerése, hatáskörük, kölcsönhatásaik feltérképezése.
Miként kerülnek e fogalmak egy gondolatkörbe a tehetségsegítéssel? Nos, természetesen azért, mert mind a tehetséges diákok, fiatalok, mind pedig a velük foglalkozó pedagógusok, tehetségügyi szakemberek a valós társadalomban, a való életben élnek. A kötet célközönsége a tehetségekkel foglalkozó pedagógusok, nevelők és közvetetten a szülők széles köre. Az ő eredményes munkájuk elképzelhetetlen anélkül, hogy ezeket a szellemi teljesítményt befolyásoló fogalmakat, egyéni pszichés és társadalmi jelenségeket megismerjék és megértsék.
A kötet négy, a címben szereplő fogalmak által meghatározott fejezetre tagozódik, a négy társszerző tollából. Azonban e közös munkán érződik: bár az egyes részeket más és más szerző-szakember jegyzi, mégis egységes koncepcióról, koherens könyvről van szó, nem pedig pusztán négy terjedelmes tanulmány egymás mellé fűzéséről. A Géniusz könyvsorozat 34. darabjának fejezetei és alfejezetei ugyanis világos gondolati pályán haladnak. Kezdődik ez az ív a stressz és a stresszel kapcsolatos fogalmak tudományos igényű, mégis közérthető tisztázásával; aztán folytatódik azzal, ami nélkül a stressz mindig csak bénítólag hatna a tehetség kibontakoztatására (pontosabban nagyon is az ellen!) – a megküzdés lelki attitűdjével. Ezután következik a megküzdés egyik, szabályok szerint zajló formájának, a versengésnek az elemzése, míg végül eljutunk a versengésen túli problémák, a konfliktusok földjére.
A könyv már első fejezete bevezetőjében tisztázza, hogy a stressz nemcsak ártó, kártékony, negatív jelenség lehet: Selye János, a stresszelmélet megalkotója, a modern stresszkutatás atyja már az ötvenes évek közepén „jó” és „rossz” stresszt különböztetett meg. A jót, a hasznosat eustressznek, a károsítót pedig distressznek nevezte. Az eustressz segíthet például a tehetség kibontakoztatásához elengedhetetlen motiváció kialakulásában és ébren tartásában. A negatív stresszt okozó tényezőknél a könyv fontos jelenségre hívja fel a figyelmet: bár a különféle felmérésekben és feljegyzésekben a megrázó, felkavaró stresszkeltő életeseményeket szokták rögzíteni és elemezni (így például a könyvben szereplő úgynevezett Holmes–Rahe skálával), ám az önmagukban lejegyzésre sem érdemes, látszólag apró hétköznapi bosszúságokból is összeadódhat olyan mennyiségű stressz, amely már az egyén életminőségét ronthatja. A stressz elméleti bemutatása után a munkahelyi stresszről mint az egyik legkomolyabb, szorongást kiváltó faktorról olvashatunk részletesen. A munkahelyek és a foglalkozások által determinált stressz-típusok közül pedig a pedagógusokat érő iskolai stresszről tudhatunk meg a legtöbbet. Például hogy vajon a stressz mennyiben köthető nemekhez (csak kis mértékben); illetve hogy igaz-e az a közvélekedés, amely szerint a depresszióra amúgy is hajlamos társadalmunkban a pedagógusok lennének a leginkább kitéve a stressz negatív hatásainak és ezáltal körükben található a legtöbb szorongó, kétségbeesett, reményvesztett személyiség (a felmérések ezt sem támasztják alá). A pedagógusokat érő stressz után pedig a könyv elemzi a tanulókra leselkedő hatásokat és megállapítja: a diákok élete semmivel sem stresszmentesebb a felnőttekénél, csak éppen a kisebbek stresszhelyzetei különböznek a nagyokétól – egy váratlan felelés éppoly felkavaró lehet, mint a főnöki letolás…
A kötet második nagy egységének a fókuszában a megküzdés áll. E fejezet célja a megküzdés elméleti ismertetése mellett elsősorban a gyakorlati tanácsadás. Ugyanis – amint a kötet leszögezi – a stressz, legyen az pozitív vagy negatív jellegű, mindenképpen felfokozott érzelmi, testi és gondolati válaszokat vált ki, amivel a szervezetünk és a pszichénk megpróbál megküzdeni, a hatásait enyhíteni, hiszen az erőforrásainkkal gazdálkodnunk kell. Ehhez a megküzdési feladathoz sokszínű és adekvát válasz-repertoár áll a felnőttek és a tanulók rendelkezésére, csak meg kell ismernünk e lehetőségeket és alkalmazni is tudni kell azokat!
A könyv harmadik része a versengéssel és az azzal együtt járó győzelem és vereség kérdéskörével foglalkozik. Leszögezi: a verseny olyan szociális készség, amelyre egy tehetségnek nagy szüksége van, hiszen képességeinek különlegessége, egyedi volta főként a másokkal való összemérés révén mérhető fel. Versenyezni tudni kell – mélyülhet el bennünk az alapvető üzenet a szakszerű gondolatmenetek olvasása közben –, de szerencsére ez olyan tudás, olyan készség, amely tudatos, alapos és célra törő munkával fejleszthető.
Még inkább tanulható és tanulandó a negyedik nagy egység központjában álló fogalom, a konfliktus és annak szakszerű kezelése. A konfliktus nem zárható ki az életünkből, nem előzhető meg, együtt kell vele élni – egy tehetséges fiatalnak és a mentorának pedig mindenképpen fel kell készülnie erre a feladatra. Nem mintha a tehetségek keresnék maguk körül a konfliktusokat, szó sincs erről, ám mégis csak az a realitás, hogy konfliktus nélkül nem lehet a kitűzött célokat elérni. Hiszen már az is konfliktus, ha a tehetséges fiatalnak le kell mondania egy jónak ígérkező eseményt a barátokkal, a gyakorlás, a tanulás vagy éppen a versengés érdekében.
A könyv – bár igen komoly és néha sötét fogalmakkal foglalkozik – végeredményben pozitív üzenetet hordoz: a stresszhelyzetek, az azokkal való megküzdés, a versenyek izgalmai és a vállalt, de végül megoldott, nyugvópontra juttatott konfliktusok végső soron építik, gazdagítják a tehetség személyiségét és segítik a különleges képességei kibontakoztatását. Csak jól kell csinálni!
