A miskolci Avasi Gimnázium folytatja programját
2020 márciusa óta a miskolci Avasi Gimnázium részt vesz a Matehetsz „Csoportos tehetséggondozó tevékenységek V.„ című programjában, melynek keretében a gimnázium egy, a német nyelvtudást gazdagító programpár és egy kortárscsoportot támogató program megvalósítását vállalta. A járványhelyzetre való tekintettel a Matehetsz lehetőséget adott a pályázóknak (így az Avasi Gimnáziumnak is), hogy a vállalt programokat május 31-e helyett november 30-ig teljesítsék.
Az Avasi Gimnáziumban azonban a vállalt gazdagító programpár a járvány ellenére sem állt le, hanem folytatódott.
A megváltozott helyzethez való alkalmazkodásról, a digitális lehetőségek kihasználásáról kérdeztük Puskásné Kiss Éva német−orosz szakos tanárt, mesterpedagógust, szaktanácsadót, aki jelen esetben a fent említett Matehetsz-es pályázat egyik programfelelőse is egy személyben.
Mi volt a tehetségfejlesztő programjuk eredeti, járványhelyzet előtti elképzelése?
A német nyelvi gazdagító programot egy két tannyelvű osztály 0. évfolyamos csoportja számára állítottuk össze kolléganőmmel. Iskolánk immár 30 éve minden tanévben szervez diákcsere programot egy németországi testvériskolával, s ebben a tanévben az én csoportom fogadta volna a német diákokat 2020. áprilisában. Nagy izgalommal készültek a diákjaim erre a fogadásra, már a világhálón felvették a kapcsolatot a német cserediákjukkal, mikor kiderült, hogy a járványhelyzet miatt a német diákok nem tudnak Miskolcra látogatni.
A cél a nyelvi és a kulturális ismeretek összekapcsolása, illetve a német cserediákok fogadásának előkészítése volt. A német tanulók a magyarokkal közösen nézték volna meg Miskolc és környékének nevezetességeit, s közösen látogattak volna el Budapestre.
A foglalkozások során prezentációkat szerettünk volna készíteni Miskolcról, a környékről és a budapesti nevezetességekről, valamint ehhez kapcsolódva feladatlapokat is szerettünk volna összeállítani a német vendégeinknek. A foglalkozásokat kis csoportokra terveztük annak érdekében, hogy lehetővé tegyük egymás alaposabb megismerését. A program célja az volt, hogy az ismereteik gazdagodjanak, emellett szociális, digitális és előadói készségeiket is fejlődjön, nyelvi és kulturális ismereteik bővüljenek. Szaktárgyi tudásuk mellett a szociális, digitális és előadói készségüket is szerettük volna fejleszteni.
Március elején még lehetőségünk volt közösen ellátogatni az Avasi Kilátóhoz, ahonnan Miskolc nevezetességeit közösen megnéztük, röviden jellemeztük, megbeszéltük németül, hogy egy város bemutatásához milyen szempontok szerint lehet információkat gyűjteni, majd egy rövid quiz formájában átismételtük ezeket az ismereteket.
A terv az volt, hogy a kirándulásunk és a megbeszéltek alapján egy csoport készít egy német nyelvű ismertetőt Miskolcról, egy másik csoport Budapestről és egy harmadik csoport quiz kérdéseket állít össze a két városról. Ekkor jött a hír, hogy áttérünk az iskolán kívüli digitális oktatásra, így a projekt kissé megtorpant.
Miként tudtak átállni az online térben történő tehetségfejlesztésre?
A digitális fejlesztésre való átállás nem volt könnyű, hiszen a helyzet nagyon új volt mindenkinek: tanárnak, diáknak. Hetek kellettek, míg megszoktuk, hogy a digitális világ ugyan része a mindennapjainknak, de ha a tanítás-tanulási folyamatról van szó, akkor nagyon elbizonytalanodik minden résztvevő. Mára már kialakultak az online kapcsolattartás új formájának alapvetései, és azt gondolom, hogy ez a már megkezdett program befejezését is lehetővé tudja tenni.
Mennyiben változott a digitális megvalósítás alatt álló program célja az eredetileg tervezett program céljához képest?
A program célja alapvetően nem változott, hiszen a diákcsere programunk nem marad el, csupán egy évvel eltolódik, tehát a Miskolcról és Budapestről elkészülő projektmunkákat fel fogjuk használni, sőt talán jövőre, mivel akkorra már magasabb nyelvi szinttel fognak rendelkezni a diákok, ki is lehet egészíteni.
A módszerek tekintetében milyen változások születtek?
Az eredeti módszerek sokat változtak, hiszen a kommunikációs csatorna alapjaiban változott meg. Nem tudtunk például hosszasan beszélni arról, hogy milyen a jó ppt, vagy hogyan is néz ki egy jól szerkesztett prospektus. Ehhez megadtam a legfontosabb szempontokat, és a diákok kiscsoportokban maguk néztek utána. A diákok egymással is csak online tudnak kommunikálni, így sokkal több önálló munkát kell végezniük a virtuális világban, de úgy tűnik, jól boldogulnak. Azt gondolom, hogy a középiskolás korosztály szenved talán a legjobban a kortársak hiányától. Ha valaki egy 600 fős iskolában tanul, aztán egyszer csak hónapokig nem találkozik az osztálytársaival, barátaival, a szociális tere kizárólag a családra korlátozódik, akkor jó, ha van olyan program, ami összehozza kicsit a csoportokat. Erre kiváló lehetőséget nyújt egy ilyen projekt, ahol öndifferenciáló jelleggel minden csoport maga dönthette el, hogy mit szeretnének készíteni: ppt vagy quiz vagy prospektus.
Fontosnak tartom a tehetségfejlesztésben a projektmunkát, hiszen ez nagyon előremutató tud lenni. Team-ekben dolgozni nem könnyű, de ez a tudás, képesség a munkaerő piacon ma már elengedhetetlen, és az sem véletlen, hogy sok Nobel-díjat teameknek osztanak ki. A projektmunkák nagy előnyének tartom, hogy azok az alulteljesítő diákok is, akik a szakórán rendre rossz jegyeket szereznek, lehetőséget kapnak, hogy megmutassák tehetséges oldalukat, kivívva ezzel osztálytársaik elismerést is. Mert a projekteknél nem csak az akadémikus tudással rendelkező, klasszikus iskolai tehetségek tudnak hozzátenni a végleges projektmunka megszületéséhez, hanem az is, aki kiválóan rajzol, vagy jól teljesít informatikából, vannak kreatív ötletei. Van egy diákom, akinek nem igazán jók az eredményei német nyelvből, nem is elég szorgalmas, de tudom, hogy rengeteg német nyelvű rap-et hallgat. Szerettem volna, ha Miskolcról, vagy Budapestről ír egy rap dalt, és azt felveszi videóra. Azt mondja, hogy ehhez nincs elég jó minőségű mikrofonja, de azért még majd folytatunk erről egyeztető tárgyalásokat, hátha….
Melyek az eddigi tapasztalataitok?
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a csoportok, akik eddig is együtt dolgoztak, jól megismerték egymás kvalitásait, és így a közös munka nem fog problémát okozni. Minden csoportnak van egy vezetője, akik videochat-elnek a csoporttársaikkal, és hetente minden csoporttal én is beszélgetéseket folytatok, hogy az esetleges felmerülő problémákat megbeszélhessük.
Csorbul-e a tehetségfejlesztés a digitális térben? Vagy inkább kiszélesedik?
Nem gondolom, hogy a digitális térben csorbulna a fejlesztés. Inkább csak más lesz a fejlesztés tárgya. Nem a szaktárgyainkat kell most minden körülmények között számon kérni. De persze ez nem könnyű. Lássuk be, elég sokan vagyunk tanárok, akik ellenőrzés-kényszeresek vagyunk. Most sokkal inkább lehet fejleszteni a diákok digitális kompetenciáit: dokumentumok szerkesztése, prezentációk készítése, kritikus keresés a világhálón. Kiemelten fontosnak tartom, hogy a diákjaim megtanuljanak jó ppt-t készíteni. És nem csak azért, mert végzős korukban egy olyan nemzetközi felsőfokú nyelvvizsgát tehetnek majd le az Avasi Gimnáziumban, ahol prezentálniuk kell egy témát ppt segítségével, hanem mert az egyetemen, és a munka világában is elengedhetetlen ez a tudás. Meg kell tanulniuk olyan aranyszabályokat, hogy a felirat és a háttér kontrasztos legyen, a képek nagy felbontásúak legyenek, és az 1-7-7 aranyszabályt: egy dián 7 sor, egy sorban 7 szó legyen. Ennél többet nem tud az emberi agy befogadni, ha arra is figyelnie kell, ami közben elhangzik. De ide sorolnám az olyan egyszerűnek látszó dolgokat is, amikkel eddig a diákok nem találkoztak: hogyan illik megjelenni egy videochat-es digitális órán, ha a tanár beszél, a saját mikorofont kikapcsoljuk, az időkorlátosra beállított dolgozatról nem lehet elkésni, a késve beadott munka időpontját a rendszer tárolja, stb.
Végül, de nem utolsó sorban, ide sorolnám a szociális kompetencia fejlesztését is, hiszen az online térben létező kapcsolatokról most tényleg kiderült, hogy nem pótolhatják a valós emberi találkozásokat. Nem egy diák mondta már: hiányzik az iskola. És valljuk be: nekünk, tanároknak is…
fotó: Pixabay
