A folyamatos, egész Európát érintő gazdasági változások miatt egyre fontosabb, hogy olyan szakmát válasszanak a fiatalok, amivel a munkaerőpiacon velük szemben támasztott követelményeknek sikeresen meg tudnak felelni. Hogy miképp segíthetjük, támogathatjuk gyermekinket a választásban, arról Dr. Suhajda Csilla Juditot, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem-egyetemi docensét, pályaorientációs szakértőt kérdeztük.
Mikor érdemes elkezdeni foglalkozni a pályaválasztás témájával?
Ma már a pályaválasztásnak egészen más funkciója van, mint akár néhány évtizeddel ezelőtt. A választás ma már inkább azt jelenti, hogy melyik úton indulunk el és közel sem biztos, hogy az első választott pályánk, szakmánk az utolsó is lesz. Így én azt javaslom, hogy minél hamarabb kezdjünk el foglalkozni a pályaválasztás gondolatával, ne csak a konkrét döntést (7-8. vagy 11-12. évfolyam) megelőzően. Egészen kicsi kortól kezdve -akár óvodás kortól is- érdemes a pályák, szakmák világával foglalkozni, természetesen az életkori szintnek megfelelően, hogy a fiatalnak minél több ismerete legyen a munka világáról, mire a döntéshez érkezik. Itt nem kell nagy dolgokra gondolni: ha utazás közben beszélgetünk arról, hogy egyik-másik ismerős hogyan és mit dolgozhat, ha minél több olyan lehetőséget biztosítunk, ahol a gyermek kipróbálhat egy tevékenységet (akár munkahelylátogatás, szakkör, kézműves foglalkozás), nem csak a tevékenységekről, pályákról tudhat meg többet, hanem önmagáról is. Azt is fontos szem előtt tartanunk, hogy nagyon gyorsan változnak a szakmák, pályák a munkaerőpiacon, azt is szokták mondani, hogy azoknak a szakmáknak a 60%-át, amit 10 év múlva fogunk csinálni, még ki sem találták, így a nyitottság és a rugalmas alkalmazkodás (reziliencia) elengedhetetlen lesz. Ha minél szélesebb képet mutatunk a világról és minél jobban ismeri önmagát a fiatal, annál könnyebb lesz majd a későbbiekben boldogulnia és mi ezzel tudunk neki a legtöbbet segíteni.
Hogyan érdemes intézményt választani, milyen szempontok alapján?
Az iskolaválasztást számos tényező befolyásolja és úgy gondolom, hogy az objektív és a szubjektív szempontokat is egyaránt figyelembe kell venni. Például nem mindegy az, hogy hol élünk, milyen intézmények érhetőek el a közelben, ott mit lehet tanulni. Azt is fontos figyelembe venni, hogy hogyan lehet oda eljutni: tömegközlekedéssel megoldható, vagy a család oldja meg a szállítást. Felmerülhet akár a kollégiumi bentlakás gondolata is és nem szabad figyelmen kívül hagyni az egyes lehetőségek anyagi vonzatát sem. Természetesen a legfontosabb az, hogy a gyermek mi iránt érdeklődik, melyik tantárgy megy neki jobban és milyen elképzelései, tervei vannak a jövőre nézve. Mindenképpen azt tartanám fontosnak, hogy a gyermekkel, fiatallal közösen hozzuk meg a döntést, beszéljük át a különböző lehetőségeket, szempontokat. Ebben nagy segítséget jelenthetnek az iskolák nyíltnapjai, ahol a lehetséges tanárokkal, diáktársakkal lehet beszélgetni, de lehet, hogy akár az iskola atmoszférája is segíthet már a döntésben.
Mi jelenti a legnagyobb nehézséget/elakadást a döntésben?
A pályaválasztási, iskolaválasztási döntés mindannyiunk életében meghatározó pont volt, sosem volt egyszerű, hiszen életünk egyik első fontos döntése. Én azt tapasztalom, hogy ma mindenki „a tökéletes döntést” keresi és ez a diákokat és a családokat egyaránt kicsit „megbénítja”. Míg a szülők ezt az információszerzéssel próbálják meg megoldani, addig sok esetben a fiatalok a döntéssel járó felelősséget próbálják elodázni vagy átruházni másra. Az eltérő kezelési módból származó feszültség néha a családi kommunikációra, belső dinamikára is rányomja a bélyegét, ami a döntési szituáción sajnos nem segít. Ha nem csak a döntést megelőző „kampányidőszakban” foglalkozunk a témával, hanem folyamatosan gyűjtjük a pályákról, szakmákról, intézményekről és a lehetőségektől az információt, azokat közösen átbeszéljük, a döntéssel járó pánik, szorongás és családi feszültség elkerülhető vagy legalábbis jelentős mértékben csökkenthető.
Mi a valós segítség a felkészülésben (felvételire)?
Mint minden interjún -legyen az felvételi vagy állásinterjú- a bizottság alapvetően a jelölt felkészültségét vizsgálja. Ez a szakmai tudáson túl leginkább azt jelenti, hogy a jelentkező mennyire van tisztában önmagával, kvalitásaival és lehetőségeivel. Így fontos tisztában lennünk a céljainkkal, terveinkkel és hogy ez miként tud az adott intézményben kiteljesedni. Így a tudatosság az egyik legfontosabb segítség, ami reális önismeret nélkül elképzelhetetlen.
Ajánlanál online elérhető, hasznos teszteket?
A téma fontosságából adódóan is ma már rengeteg online és papír alapú önismereti teszt és kiadvány áll rendelkezésre nem csak a diákok, hanem az ő döntésüket támogató szülők és pedagógusok számára is. Mindenekelőtt a nemzeti pályaorientációs portál kérdőíveit ajánlanám (link), de a felsőoktatási felvételi portál (FELVI) oldalán is érdemes tovább keresgélni, amelynek szintén van pályaorientációs vetülete (link). Ma már vannak komplex, több tématerülettel is foglalkozó külön pályaorientációs applikációk (pl. LÉPTEM), de a speciális profilú kérdőívek is (pl. MATEHETSZ tehetségterület) fontos információkat adhatnak. Bármelyiket is választjuk, nem első sorban a végeredmény számít, hanem az, hogy azokkal mit kezdünk. Így mindenképpen elengedhetetlennek tartom, hogy az eredményeket a fiatal valakivel megbeszélje, átbeszélje, értelmezze és amikkel egyetért énképébe beépítse.
Ha nincs kialakult pályaképe a fiatalnak, mit tegyen?
Ma már számos szervezet segíti a fiatalokat és családtagjaikat a pálya és iskolaválasztási döntés meghozatalában. Érdemes a lakóhelyünkön ezeket a lehetőségeket megkeresni és élni vele: a pedagógiai szakszolgálatokon kívül a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatoknál és számos civil szervezetben is foglalkoztatnak pályaválasztási szakértőt. Ezek igénybevétele ingyenes. Mindezeken kívül a nyíltnapok, a pályaválasztási kiállítások is sokat segíthetnek, de ma már számos tanácsadó, mentor és szociális szakember is kínál ilyen jellegű szolgáltatást. Érdemes pályaválasztást segítő honlapokat felkeresni, esetleg vlogokat is megnézni a témában.
Milyen segítséget kapnak a fiatalok az iskolában?
Az iskolákban ma már egyre nagyobb szerepet kap a pályaorientáció témaköre, gondolhatunk itt a pályaorientációs és a nyílt napokra, a felkészült szakemberekre (pl. iskolapszichológus, iskolai szociális segítő, pályaorientációs tanár) vagy akár az osztályfőnöki órákra. 2020-tól országos mérés (OPM- 8. osztályosoknak) és pályaorientációs mérőeszköz (POM) is segíti a fiatalok pályaorientációs folyamatát, de mindezeket csak akkor tudjuk jól és okosan felhasználni mind egyéni mind pedig társadalmi szinten, ha ezek élményeiről, tapasztalatairól, eredményeiről a családban és a szakmai körökben is sokat beszélgetünk.
