Életének nyolcvankettedik évében, október 8-án elhunyt Sólyom László jogtudós, az Alkotmánybíróság első elnöke, 2005 és 2010 között Magyarország köztársasági elnöke.
A Nemzeti Tehetség Program és a Matehetsz is nagyon sokat köszönhet neki. A tehetséggondozás civil oldalának értő, empatikus és elkötelezett támogatója volt. Csermely Péter professzor, a Matehetsz tiszteletbeli elnökének gondolataival búcsúzunk.
Sólyom László volt az egyik legjobb barátom. A klasszikus művek legjobbjait idézően nagy formátumú egyéniségként írta be magát a magyar történelembe. Kompromisszum mentesen szabálykövetőnek ismertük meg, aki ugyanakkor tudott rendkívül meglepő is lenni. Ő volt a mércét adóan folyamatos "belga" a flamandok és a vallonok között. A hálózatkutatásban nyilvánvaló, hogy csak az igazán komplex rendszerek képesek ilyen kettősségekre egyszerre. A László az ő esetében nem igazán volt egy becézhető név. Sokkal inkább illett rá keresztnévként az, hogy "Elnök Úr". Méltósággal viselte a hivatalát, ahogyan az egész életét és halálát is. Ugyanakkor igen mély érzelmű ember is volt, de ezt csak keveseknek mutatta meg. A "világ végén", 1942-ben született – és egy sokkal tágasabb világba született újjá október 8-án. "Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró azon a napon; de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését" (2Tim 4,7-8).
