Tényleg kivételesen tehetséges nemzet lenne a magyar?
Csermely Péter professzor, az Európai Tehetségtanács (European Council for High Ability) elnöke szerint igen is, meg nem is. A sok, minket sújtó történelmi kataklizma kétségkívül segíti a tehetségek kibontakozását, hiszen az állampolgárok ráébrednek, hogy csak magukban, illetve abban bízhatnak, ami a fejükben van.
Somlai-Fischer Ádám, Magyarország legsikeresebb startupja, a
Prezi.com alapítója szerint a társadalmi, politikai környezet valóban erősen befolyásolja a tehetségek sorsát, de ha nyitottak vagyunk és maradunk mások iránt, abból csak profitálhatunk.
Tény, hogy a magyarok gyakran jól szerepelnek nemzetközi versenyeken, legyen szó akár sportról, akár tudományról, de feltűnő, hogy többnyire egyéni számokban győzünk: mintha nem lennénk igazi csapatjátékosok. Somlai-Fischer beszédes példát hoz Csermely állításának alátámasztására: „…kimentem Barcelonába dolgozni, ahol egy barátommal készítettünk egy térben mozgó website-ot. Teljesen megdöbbentő volt, hogy az egész iroda egy szívvel és lélekkel örült az alkotásunknak.” Csermely Péter szerint fontos lenne, hogy a tehetséget, a másságot ne átokként érjük meg, hogy ne büntessük a hibát: „Egy karcagi kémiaversenyen az egyik csapat tagja felmászott az asztalra, és egy lehetetlen, kitekert pózban dolgozott a feladaton. Biztos vagyok benne, hogy több tanártársam is leszidta volna, esetleg kiállítja a versenyből, én azonban zsűrielnökként kíváncsian figyeltem, hogy hogyan teljesít. Nem lepődtem meg, amikor az ő csapata nyert…”
Akad, aki szerint a tehetség átüt a betonon is, ám Csermely Péter – utalva a Bagdy Emőke által Debrecenben vezetett személyiségfejlesztő tábor tanulságainak egyikére – jelzi, hogy ez tévedés: muszáj segíteni, támogatni a tehetségeket, még akkor is, ha ez kockázatos. Be kellene látnunk, hogy a kockázatvállalás a túlélés záloga: Somlai-Fischer Ádám szerint Magyarországon sok a feltaláló, ám kevés a vállalkozó. Pedig nincs lehetetlen: „…szinte még gyerek vállalkozók néhány barátjukkal, minden különösebb háttér nélkül, szó szerint garázsokból kiindulva néhány év alatt akkora cégeket építenek fel, amihez hagyományosan több évtized kellett volna. Erről sokat kell beszélni Magyarországon is, hogy elhiggyük, ez tényleg reális, és megismételhető lehet akár itt is.”
Márpedig van olyan, hogy egy egész ország belátja, hogy a tudás: érték. Somlai-Fischer a finn példát hozza fel, Csermely Péter pedig a Magyarországot behálózó több mint ezer, egymással és más szervezetekkel is aktívan kommunikáló Tehetségpontban látja az egyik kitörési lehetőséget: „A hálózatosodás segít stabilizálni az egész rendszert.” Vegyük észre, ismerjük fel és lehetőségeink szerint segítsük a tehetségeket: ez a megbecsülés ereje.
