Ez is tehetséggondozás! Elmélet és módszerek címmel tartott október 19-én egész napos rendezvényt az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége (MATEHETSZ) és az Osztályfőnökök Országos Egyesülete. A terület legújabb eredményeiről beszámoló neves előadókat elsősorban, de nem kizárólag Budapestről érkezett, több mint kétszázötven fős közönség hallgatta, akik közül számosan korábban az ELTE tehetségfejlesztő posztgraduális képzésére jártak. A konferencia attól is különleges alkalommá vált, hogy a szervezők a délelőtti elméleti előadásokat és a délutáni, a gyakorlatra fókuszáló műhelybemutatókat egy izgalmas, nagy érdeklődéstől kísért fórumbeszélgetéssel kapcsolták össze.
Z. Karvalics László előadása
Ezután Ami megkülönböztet és ami összeköt címmel bő egyórás fórumbeszélgetésre került sor, melyet Fuszek Csilla, a budapesti Európai Tehetségközpont igazgatója moderált. A felkért hozzászólók között ott volt Arató Ferenc, Balogh László, Bodnár Gabriella, Gyarmathy Éva, Péter-Szarka Szilvia és Vass Vilmos. A résztvevők a ma érvényes köznevelési törvényben taglalt tehetségfogalomtól indultak, hiányolva a definícióból a tehetséget segítő környezetet, a szűkebb és tágabb értelemben vett tehetségbarát társadalmat. A beszélgetés során kitértek arra is a szakértők, hogy mi hiányzik ma a tehetséggondozás hagyományos tartalmai közül. Morális kérdések is felvetődtek ennek kapcsán: ahogy az egyén elvárja a társadalomtól, hogy segítse őt, úgy a társadalomnak is szüksége van a tehetséges személyiség közjó érdekében adott „válaszreakciójára”. Ezt segítené elő az optimista, bátor, empatikus, reményteli személyiségek felnevelése, akik a kitűzött céloktól és az elvégzett munkától pozitív energiákat kapnak, de mindezt nem csupán saját boldogulásuk, hanem az őket körülvevő kisebb-nagyobb közösségek javára fordítanák.
A nap végéhez közeledve hat különböző szekcióban összesen tizenkét tehetségműhely interaktív bemutatkozása kapott helyet, ezzel is megerősítve a találkozó címében is sugallt állítást, miszerint nincs egyetlen üdvözítő módszer: számos lehetséges és érvényes útja van a tehetséggondozásnak.
A gyakorlatorientált foglalkozásokon szóba kerültek az esélyteremtés lehetőségei (az IKT, vagyis információs és kommunikációs technológia révén, illetve a leghátrányosabb helyzetű kistérségek komplex problémakezelési módszerei kapcsán), a tehetséggondozásban bevethető speciális eszközök (itt a Sakkpalota Képességfejlesztő Program és a „Mozgásban a gondolat” Tehetséggondozó Program mutatkozott be) és a tehetséggondozás változatos útjai (hejőkeresztúri és szandaszőlősi gyakorlati tapasztalatok révén).
A résztvevők foglalkoztak tehetség és tudomány összefüggéseivel (a negyedszázados Edison Klub és a Nemzetközi ÉlményMűhely Mozgalom kapcsán), a komplex tehetségfejlesztéssel (a „Kredenc” Kommunikációs Műhely bemutatása mellett a tehetséggondozó pedagógus mentortanári szerepe révén), végül a mindenütt jelenlévő tehetséggel (a Maugli Program, illetve a PeronMusic Tehetségpont tapasztalatait összefoglalva).
A konferencia résztvevői a nap végén
felhívást fogadtak el, melyben közösen fejezték ki azt a céljukat, hogy hazánkban „a tehetséges érvényesülését segítő társadalom és gondolkodásmód kialakuljon”. A találkozó szervezői felkérik az egyetemeket, vállaljanak védnökséget, hogy a sikeres rendezvénynek lehessen folytatása: a továbbiakban vándorkonferenciák keretében szeretnék megvitatni a tehetségpedagógia és tehetségpszichológia időszerű elméleti és gyakorlati kérdéseit.
